Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Papp Andrienn: A törökkori Tabán kialakulása az újabb régészeti adatok tükrében
188 Tanulmányok 2. kép. A Rudas fürdőben megkutatott terület (beszínezve), sötéttel kitöltve a törökkori fürdő falai legdélebbi részeken teljesen hiányoztak a történeti rétegsorok. A feltárás során több középkori fal és két középkori építmény került felszínre. (3. kép) A török kupolatér déli kismedencéje alatt került felszínre egy négyszögletes építmény, egy forrásfoglalás 5x3 méteres részlete, amelynek mintegy a háromnegyedét lehetett feltárni. (4., 5. kép) A többi része a török medencét övező oszlopok alá esik, így statikai okokból nem hozzáférhető. A forrásfoglalás egy külső medenceszerű részből és a belsejébe mélyülő, kisebb négyzet alakú kútrészből áll. A kutat és a medencerészt is kváderkövekből építették meg, töredékesen a vascsapolások is megőrződtek. A kőfalak mellett több helyen fa pallók voltak elhelyezve, amelyeket talán az építkezés során használtak a föld megtámasztására. Ebből a fából vettünk mintát, ami az MTA ATOMKI-ban végzett Cn-es vizsgálata szerint vagy az 1340-es évekből, vagy az 1400-as évek első évtizedéből származik, azaz ekkorra keltezhetjük magát a forrásfoglalást. A teljes építmény kőtörmelékkel volt feltöltve, közte összesen két darab törökkori kerámiát találtunk. Az objektum bontása során tapasztalható volt, hogy amikor a nagyobb medencerész köves betöltését távolítottuk el, a víz még mindenfelé felbukkant a felszínre, azonban ahogy a középső négyzet alakú részhez értünk, és kezdtük kitisztítani, a víz már csak itt tört fel. A feltárás során tapasztalhattuk a forrásfoglalás működési elvét: a középső négyzetes részen keresztül vezették a felszínre a vizet, ami a külső medencerész padlója fölé emelkedett. A medencerész pedig mint puffertartály működött, innen vezették el a kívánt mennyiségű vizet a kívánt magasságon.
