Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Novák Veronika: A térhasználat kutatása – módszerek és lehetőségek
12 Tanulmányok vetéseket, amelyek a leggyümölcsözőbbnek tűnnek. A merítés elsősorban a francia szakirodalmat érinti, amelynek az esetében historiográfiai áttekintésre is vállalkozunk, illetve másodsorban az angolszász munkákat, ezeknek az esetében azonban nincs szó rendszerezett bemutatásról. Válogatásunk mindenképpen szubjektív (ennek köszönhető a Párizzsal foglalkozó tanulmányok aránylag nagyobb száma), és nem is próbál átfogó képet nyújtani a városi terek mostanra rendkívül gazdag és szerteágazó történeti feldolgozásának történetéről és eredményeiről. A térrel kapcsolatos elméletek A térbeliség történeti szempontú vizsgálata többféle hagyományra támaszkodik, és több tudományterület elméleti és gyakorlati eredményeit használhatja fel, ám nyilvánvalóan a földrajz gyakorolta rá a legnagyobb hatást. A történelem és a földrajz, az emberi társadalmak és a környezet régtől szokásos, például a felvilágosodás filozófiájában is fontos szerepet kapó összekapcsolását a 19. század végi tudományosság is megkísérelte. A német Franz Ratzel „antropogeográfia” cím alatt vizsgálta meg, hogy a földrajzi környezet milyen hatást gyakorol az emberre. Ezzel egy időben Franciaországban a humán földrajz, emberföldrajz Vidal de la Blanche nevéhez köthető irányzata a szigorú földrajzi determinizmussal szembehelyezkedve megfordította a kérdést, és az embernek adta a kezdeményezés lehetőségét: azt vizsgálta, milyen hatást gyakorolnak az emberi társadalmak a környezetükre, hogyan alkalmazkodnak annak viszonyaihoz.2 A történelemhez hasonlóan leíró jellegű tudományként működő hagyományos földrajz a II. világháború után hatalmas átalakuláson ment keresztül, amikor az állami és gazdasági igényre felelve elméleteket és modelleket gyártó, gazdasági rendszerek működését feltáró és előrejósló kvantitatív tudománnyá vált. Néhány évtizeddel később ezt egy újabb forradalom követte, amely az ember által észlelt szubjektív teret állította a központba. Az emberek fejében létező térképzetek, a tájékozódás folyamata, illetve ennek kifejeződései egyre több kutatót foglalkoztattak, olyannyira, hogy az 1960-as évek programadó munkái után az 1970-80-as évek ennek az irányzatnak az elsöprő sikerét hozták. A gyakorlatias jellegű tájékozódás problematikája mellett egyre fontosabbá vált az a kérdés, hogy mi módon nyernek szimbolikus jelentést, töltődnek fel tartalommal, válnak a közösségek identitásformálódásának alapvető tényezőivé a földrajzi táj, sőt már a kezdetektől fogva a városi táj elemei. Az angolszász területeken művelt humánföldrajz, illetve kulturális földrajz az antropológia, illetve a szemiológia tudományos eszközeiből merítve elsősorban az egyes helyek jelentése, szimbolikus vetülete iránt érdeklődött, nagy hangsúlyt helyezve a modem város problémáira. Az 1970-80-as években számos munka épült olyan fogalmak köré, mint a kognitív és a mentális térkép, tehát az emberek térrel kapcsolatos elképzelései és ennek 2 FEBVRE 1922.
