Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Fedeles Tamás: Város a Mecsek lábánál
Fedeles Tamás: Város a Mecsek lábánál 101 középkori népességét.19 Magam az utóbbi számot kissé túlzónak tartom. Jóllehet a város 69 hektáros20 területe alkalmas lett volna akár 10000 fő befogadására is, azonban - amint a korabeli okleveles adatokból és a régészeti eredményekből kitűnik - a település nem volt sűrűn beépített.21 Talán nem járunk távol az igazságtól, amennyiben Pécs késő középkori népességét a két említett szélső érték között keressük, s a lakosság számát mintegy 5-6.000 főben határozzuk meg. Ezzel magyar viszonylatban a nagy-, míg európai összehasonlításban a közepes városok közé tartozott a település.22 A lakossággal kapcsolatban mindenképpen szükségesnek tartok még egy körülményt kiemelni, jelesül a klerikusok viszonylag magas arányát. A városban a székeskáptalan mellett működött egy társaskáptalan, három plébániatemplom, összesen öt koldulórendi kolostor, több kápolna, ispotály. A székesegyházban, a templomokban és a kápolnákban számos oltárt alapítottak, így jelentős volt az egyházi személyek reprezentációja a településen. Az itt nem részletezendő számításaim alapján a városban működő klerikusok számát 270-300 főre tehetjük.23 Külföldi és magyar becslések alapján úgy tűnik, hogy egy-egy városban a klerikusok a lakosság megközelítőleg 1 -2%-át tették ki, míg a püspöki városokban magasabb aránnyal számolhatunk.24 A Pécs esetében számított 4-6% arány jól tükrözi a város egyházi központ jellegét. A városnegyedek A középkori település kialakulása szempontjából igen jelentős volt az antik Sopianae szerepe. Az egykori római település lakossága ugyan nem érte meg a magyar honfoglalást, azonban az egykori ókeresztény temetőben még álló szakrális épületek bizonyára nagy szerepet játszottak az egyházmegye székhelyének kijelölésében.25 Ebből a körülményből következően a középkori város első centruma nem az egykori római civitas területén épült fel, hanem az attól északra húzódó temető nyugati szegletén. Ez a terület alkotta a város egyik központját a középkor folyamán, ugyanis itt épült fel a székesegyház és a püspöki rezidencia. A legújabb ásatási eredmények alapján úgy 19 4-5000 fővel számolt Petrovics István (PETROVICS 2005. 313. p.), 5550-et feltételezett Marianna Birnbaum (BIRNBAUM 1981. 114. p.), 6000 fővel számolt Hodinka Antal (HODINKA 1933. 26. p ), míg Marie-Madeleine de Cevins 8000 lakost valószínűsített (CEV1NS 2003. 176-177. p. [1-2. táblázat]). 20 KOSZTA 1994. 356. p. 21 SÁNDOR 2000.; SÁNDOR 2001.; TÓTH 2008. 16-19. 22 A magyar városokra vonatkozó adatokat Id. GRANASZTÓ1 1980. 157. p.; CEVINS 2003. 176-177. p. (1-2. táblázat); SZENDE 2004. 26. p.; MAJOROSSY 2006. 5. p. Néhány európai város lakosságára pl.: Engel 1993. 38. p.; Katus 2001. 239. p. 23 A számítás részleteid ld. FEDELES 2009. 24 Átlagosan 3%-ra tehető az arány. (CEVINS 2003. 71. p.) Augsburgban 10%-ra, Speyerben pedig 10-15% közé tehető a klerikusok lakosságon belüli aránya a késő középkorban. (ENGEL 1993. 104., 108. p.) 25 Tóth 1991.; Tóth 2001; fedeles 2006. 213-214. p.
