Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

RECENZIÓK - Déry Attila: Budapest építészeti topográfiája 1—4. Ismerteti: HOMOK ZSOLT

majd zárójelesen közölni az egységesített változatot. Ezen adatcsoportot illetően kétféle eljárási módot tekinthetünk elfogadható megoldásnak. Az egyik a közismert névalak használata, míg a másik a halotti anyakönyvben közölt írásmód alkalmazása. Jelen munkához sajnálatos módon nem járul névmutató; annak készítésekor az összes névalakot fel kell tüntetni, s utalni az egységesítettre. Előfordul, hogy a tervező maga írja alá a terveket, máskor viszont a kivitelezésért felelős vállalkozó szignál: ez az eljárás az 1872-ig létező céhes rendszert jellemezte. A tervezőirodák által készített tervek szerzőségének megállapításakor használatos eljárás a 20. századtól fogva tekinthető jellemzőnek. Ez esetben mindig a dokumentumon szereplő nevét kell leírni, s utalni a tervező valódi kilétére, hivatkozva a vonatkozó szakirodalomra. Itt helyesen járt el a szerző, mert a dokumentumon olvasható tervezők nevét adja meg, sajnos viszont nem közli megkülönböztetett formában a filológiailag azonosított tervező kilétét. Az építő a kivitelező építőmestert takarja. A név az engedélyezési iratból tisztázható, s az egyes névalakokra a fentebb elmondottak vonatkoznak; a műben azonban sajnos nem minden esetben találjuk meg az építő adatot. A kőfaragó felvételét nem tartom indokoltnak, mert ez csak egyes épületeknél fontos, amelyek viszont önálló kutatást érdemelnek. Ugyanígy a szobrász, azaz az épületet díszítő és/vagy az épületben, illetve annak kertjében elhelyezett szobrokat készítő mester említése is csak az itt tárgyalt topográfiánál lényegesen részletesebb épülettörténeti bemutatásban lenne lényeges adat. A Mozaikkészítő nevének közlése pedig egyenesen értelmetlen, hiszen pl. Budapest legnagyobb kültéri mozaikja, a Szervita tér 3. szám alatt található Török Bankház homlokzatán látható mű alkotója, Róth Miksa nevét sem közli. Szintén felesleges adat a díszfestőé,. A műasztalos az épületbe tervezett bútorok készítőjére utalhat. Meg kell jegyeznünk, hogy mivel az épületfa nyílászáróit és faburkolatát is az épületasztalos készíti, nem volt túl szerencsés ezen adatot kiemelni, hiszen akinek ilyen mélységű adatokra van szüksége, az úgyis végignézi a szócikkben megadott levéltári és könyvtári forrásokat. De a műlakatosxa vonatkozó adat közlése is felesleges. A tetőszerkezetet és az épület felépítésekor szükséges állványzatot elkészítő ácsra igen, viszont a tetőfedőre nem találunk adatot. Vajon miért? Hiszen az ács által elkészített szerkezet a héjazat nélkül mit sem ér; tehát hol marad ő? S a jelek szerint a szerző a bádogosmuhkak végzőjéről is megfeledkezett. Ezen munkákat - pl. ács, tetőfedő és bádogos - a gyakorlatban amúgy sokszor egy vállalkozó is végezhette. Kérdés, hogy szerző kit/mit ért a vasszerkezet megjelölésen? Jelölheti vele a gyártót, a kivitelezőt, vagy akár a tervezőt is: azaz kétséget kizáróan kellett volna megfogalmazni ezen adat címkéjét. Vasbeton szerkezet terve: ezen a kategórián egyértelműen a vasbetont tervező mérnököt kell érteni; szerepeltetése indokolt, az épület szilárdságát messzemenően befolyásoló tényező felelőséről lévén szó. Az üveg adatsoron az üvegezési munkálatokat végző üvegesmester vagy vállalkozó értendő. A statika adata csak akkor szerepel, ha önálló statikust alkalmaztak a tervezésben. Erre abban az esetben került sor, amikor az épületszerkezetben rejlő szilárdsági adottságokat a legteljesebb mértékben ki akarták használni. A régi időkben úgynevezett építési ökölszabályok voltak érvényben, amelyeket a kor építőmesterei tanulmányaik folyamán sajátítottak el, s az épületszerkezetet erőteljesen túlméretezték. Az ily módon kialakított épületszerkezet ezért aztán akkora tartalékokkal rendelkezett, hogy akár többemeletnyi ráépítést is kibírt; ám ennek kiszámításához már statikust is be kellett vonni, akinek személye a 20. század elejétől, de még inkább az 193 0-as évektől kezdve vált egyre fontosabbá. A tervező nevének közlése azért is különösen fontos, mert a név ismerete alapján az elvégzett munka minőségére is következtethetünk. A színes üveg adaton az ólomüveget készítő mestert kell értenünk; ennek közlése hasznos, mert egyes esetekben ez igen nehezen deríthető ki.