Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Flóra Ágnes : A kora újkori kolozsvári elit portréja

úgy tűnik, hogy itt gyakorlatilag egy központi hatalomhoz hűséges, vállalkozó szellemű fölbirtokos csoportról van szó. A kérdés csupán annyi, hogy 1405, illetve a szabad királyi városi rang hozott-e egyben elitváltást is? Nicolaus Mün Kolozsvár választott bírája 1405-ben úgy jelenik meg a történetírásban, mint aki első kereskedő városbíróként, úttörőként megszerzi a városnak a jelentős kiváltságokat.

9 Zsigmond 1405-ben kiadott kiváltságlevelét, ha tágabb értelemben vizsgáljuk, akkor kiderül, hogy a Kolozsvár városának két év leforgása alatt adott tucatnyi kiváltsága szervesen illeszkedik Zsigmond várospolitikájához.

10 Mi több, Kolozsvár küldöttsége nem is voltjelen a király és a városok egyeztető találkozóján.

11 így nem elsősorban Mün személyes érdemeiről van szó. Azt sem lenne talán helyes állítani, hogy egy városi társadalom ilyen hirtelen változik, vagy ilyen erős törésvonalak volnának a fejlődésében. Gazdasági vagy politikai jellegű változások, ha nem konfliktusok megoldására születnek, sohasem járnak azonnali eredménnyel, inkább hosszabb folyamatként kell tekinteni őket. Magában a választási rendszerben, úgy tűnik, semmi nem változott. Sőt ez valóban az a patríciusság, amelyik még hospesjogokat élvezve vezette a várost, hatalmukat nem kizárólag vagyoni alapon gyakorolták, hanem hagyományokra épülő, tekintélyelvű rendszert alkottak. Zárt kör, örökletes rendszer volt ez, melyet csak az 1458-ban a magyar és a szász polgárok konfliktusai nyomán bevezetett paritásos rendszer alakított át. A történettudományban emikai villongásokként beágyazódott konfliktus valójában társadalmi konfliktus volt, amelynek nemzeti színezete tulajdonképpen a helyi demográfiái és gazdasági viszonyok következménye: Kolozsvár magyarlakta hátországból gyarapodó városa, illetve a demográfiái gyarapodással meginduló ipar kitermelte azt a tehetős magyar ajkú kézműves-társadalmat, amely jogosan, a kor felfogása szerint vagyoni alapon követelte részvételét a város igazgatásában. Ezzel magyarázható a magyar polgárok 1453-i összeírása is.

12 A paritás Az ilyesfajta megosztott önkormányzati rendszert elsősorban ott alkalmazták, ahol több nemzetiség élt ugyanazon városban, illetve jelentős számban voltak jelen a város kereskedelmében. A középkori történelmi Magyarország területén Zágrábban, Zsolnán, illetve Budán működtek a paritás elve alapján a városi testületek.

13 Európa más te9 MAKKAI 1943. 209. p.; SZŰCS 1955. 325-326. p.; KISS 2003. 162. p. 10 SZENDE 2006a. 199-210. p. 11 MÁLYUSZ 1984. 166. p. 12 SZABÓ 1882. 524-541. p. 13 KUBINYI 1996. 145-158. p.