Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

III. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG - A GAZDASÁGI ELIT - Simon Zsolt: Brassó kereskedőelitje az 1503. évi huszadnapló alapján

30%). Ez részben egybevág avval a megállapítással, hogy a lakosság társadalmi és politikai rétegződése nem teljesen egyezik a gazdaságival.

45 A másik oldalról vizsgálva a politika és kereskedelem összefonódásának kérdését, látható, hogy a városi politikai tisztségviselés nem mindig párosult nagykereskedelmi tevékenységgel. Brassó tanácsa ugyanis 16 személyből állt,

46 de amint az előbbiekben olvasható volt, csak három nagykereskedőről, a tanácstagok 19%-áról találtunk arra adatot, hogy 1503-ban esküdt volt. Rajtuk kívül 1503-ban esküdt volt még a 25., illetve a 103. legnagyobb kereskedő, Theis Hoffgreb

47 és Matthias Zeller (Seiler).

48 Theis Hoffgrebet 245,6 Ft értékű összforgalommal a kereskedőelit alsó rétegébe tartozónak is tekinthetjük. Seiler 42 Ft értékű fuvarral kiskereskedőnek minősül, ráadásul neve és a szállított áru alapján kézművesnek (kötélverőnek) (is) tekintendő. Amennyiben Seilert kézművesnek tekintjük, a kereskedők aránya a tanácsban 25% volt, amennyiben kereskedőnek, 31%. Ezeket mi elég alacsony arányoknak tartjuk, hiszen annak ellenére, hogy a 15. század végén kézművesek is bekerültek a tanácsba,

49 és így valószínű, hogy 1503-ban is voltak kézműves esküdtek, a 15. századközepétől a kereskedők irányították a várost.

50 Véleményünk szerint azonban 1503-ban Brassóban a kimutatott ötnél több kereskedő volt esküdt, csakhogy erre nem találtunk adatokat. Ezt a feltételezést több késő középkori kereskedőváros analógiája is támogatja. Besztercén például 1402 és 1526 között az ismert bírák többsége (33%) kereskedő volt, a tanácsban ellenben a kereskedők a kézművesek után csak a második legnagyobb csoportot alkották (számarányuk 41%, illetve 17% volt).

51 Itt azonban figyelembe kell venni, hogy sok kézműves és bányavállalkozó egyben kereskedő is volt.

52 Szebenben a középkorban a politikai vezetés a kereskedők és bányavállalkozók kezében összpontosult.

53 Budán is mind a bírák, mind az esküdtpolgárok zöme kereskedő volt: 1440 és 1529 között arányuk legalább 50%, illetve 36% volt, de az ismert foglalkozásúak között 75%», illetve 59%, és a leghosszabb ideig is kereskedők ültek a tanácsban.

54 Kassa leggazdagabb polgárai a 15. század végén kereskedelemmel, bányavállalkozással és pénzüzletekkel foglalkoztak.

55 Sopronban a kereskedők és a szőlőben, szántóföldben 45 GÜNDISCH 1993. 295. p. 46 PHILIPPI 1986. 131. p.; NUSSBÄCHER 2001. 295. p. 47 BL BMPH A-A nr. 25/1503. fol lr. 48 STENNER 1916. 138. p. A névváltozatra lásd uo. 162. p. 49 PHILIPPI 1986. 185. p. Vö. GRANASZTÓI 1975. 394-395. p. 50 PHILIPPI 1986. 119., 122. p. A város középkori vezető rétegére lásd uo. 108-141. p.; GÜNDISCH 1993. 178-188. p., összefoglalóan: PHILIPPI 2001.152-156. p. 51 GÜNDISCH 1976. 169-170. p. A leghosszabb ideig ellenben, a periódus 38,5%-a alatt, bíróként bányavállalkozók vezették a várost, míg a kereskedők másodikok voltak e tekintetben (az ő esetükben ez az arány 26% volt). Az esküdtek hivatalviselése idejének aránya 16% volt, a kézműveseké 44%. Uo. 52 GÜNDISCH 1976. 170. p. 53 GÜNDISCH 1987. 187-200. p. 54 KUBINYI 1973.139-141. p. Aváros középkori kereskedelmére lásd uo. 44-54., 97-111., 214-216. p. 55 FÜGEDI 1956. 197-198., 212. p. A város középkori kereskedelmére lásd uo. 207-209. p.