Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Lakatos Bálint: Városi nemesek Karánsebesen a 15-16. századfordulóján

LAKATOS BÁLINT VÁROSI NEMESEK KARÁNSEBESEN A 15-16. SZÁZAD FORDULÓJÁN

1 Kubinyi András emlékének A késő középkori Magyar Királyságban a társadalmi elitet alkotó nemesség alapvetően nem városlakó; kapcsolata a városokkal szórványos és inkább egyedi esetek szintjén jelentkezik: a nemes kívülről és felülről kerül be a városi közegbe.

2 (Ugyanígy az egyedi életpályák szintjén ragadható meg, ha a helyi városi vezető elit tagja polgárként nemességet szerez.) A nemesség tömeges városokba települése már későbbi, kora újkori jelenség, melyet kissé leegyszerűsítve a török hódítás egyik következményének szokás tekinteni.

3 A Kárpát-medence peremterületein azonban ettől a fejlődéstől eltérő jelenségeket figyelhetünk meg. A helyi, partikuláris nemesi csoportok és a városias települések kapcsolata szorosabb lehet, ahogy erre a román kenéz-nemesség kutatása kapcsán a román történetírás már régebben felfigyelt.

4 A mezővárosok többek között Máramaros, Hunyad, illetve a Temesköz-Szörénység vidékén „nem tudtak fölzárkózni a privilegizált városok sorába, így nyitottabbak maradtak a környékbeli betelepülők, vagyis a nemesség és a románság számára".

5 A nemesek tömeges városi jelenléte a késő középkorban és az újkor hajnalán Karánsebesen (ma: Caransebes, Románia) figyelhető meg legjobban. Ennek oka a korszak forrásviszonyaihoz és a térség későbbi hányattatott történelméhez képest kivételesen jól fennmaradt okleveles anyag, magyarázata pedig a város kedvező településföldrajzi viszonyai és előnyös adminisztratív-gazdasági helyzete lehet.

6 1 A témát mesterem, Kubinyi András biztatására kezdtem vizsgálni. Ezért ajánlom emlékének megkésett köszönetként. 2 Idevágó példák: SZAKÁLY 1981.; SZENDE 2002. A horvát-szlavón kisnemes Barilovics, illetve a győri mezővárosi polgárként nemességet szerző Alföldy egyaránt a királyi pénzügyigazgatás (és sókamarai feladatkör) révén került Husztra, illetve Sopronba. 3 RÁCZ 1988. 25-37. p. Újabban a kérdésre pl: J. ÚJVÁRY 2001.; H. NÉMETH 2002. 4 Áttekintésül: POP 1991.; DlACONESCU 1997.; DRÄGAN 2000. 5 DRÁGÁN 2006. 242., 248. p. (idézet a magyar rezüméből). 6 A szomszédos Lúgos (ma: Lugoj) városára lásd SlPO§ 2007. (csak 1526 utánról maradtak fenn oklevelek). URBS, MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV m. 2008.71-94. p.