Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Petrovics István: Városi elit a középkori Dél-Magyarországon. Pécs, Szeged és Temesvár esete

szán, pontosabban Szent György napján (április 24-én) ismét őt választották meg a polgárok a város első számú vezetőjévé. Sőt azt a lehetőséget sem zárhatjuk ki, hogy Posztós Mihályt 1390 után harmadszor is megválasztották bírónak, hiszen az 1402-ből származó oklevelek szintén bírónak nevezik őt. Bácskai Vera azon a véleményen van, hogy Temesvár városának vezetése a 14-15. század fordulójának táján a Posztós család kezében összpontosult.

60 Temesvár 1552 előtti történetére vonatkozóan mindössze két olyan oklevelet ismerünk, amelyet a városi tanács adott ki: az egyik 1498. június 22-én,

61 a másik 1523. augusztus 15-én

62 kelt. Sajnos ezek a diplomák nem adják meg a város bírájának nevét, és az esküdt polgárok közül is csak egyet említenek név szerint. Az 1523. augusztus 8-án kiadott oklevélben is csak azért szerepel Thorsa Mihály neve, mert a városi tanács őt küldte Nagyszebenbe egy vitás ügy elrendezésére. Thorsa Mihályon kívül még egy esküdtet ismerünk, Mihályt, akit egy 1508-ban kelt oklevél említ. Vizsgálódásainkat azzal zárhatjuk, hogy mindhárom településen, a királyi szabad városnak számító Szegeden, az egyházi joghatóság alá tartózó Pécsett, továbbá a királyi földesúri városnak tekintendő Temesváron, a leggazdagabb polgárok viselték a bírói tisztet. Foglalkozásukat tekintve kereskedők voltak, amire részben a nevük, részben pedig a tevékenységük alapján következtemetünk. Bár mindhárom városban történhettek kísérletek a bírói tisztség több évre, akár élethosszig tartó kisajátítására, az elit bizonyos tagjainak ez irányú törekvését csupán egyetlen helyen, Szegeden tudjuk cáfolhatatlan módon kimutatai. Azt is érdemes kiemelni továbbá, hogy a három dél-magyarországi város közül csupán egy helyen, Pécsett találunk német polgárokat, akik közül bírák is kikerültek. A bírák mellett mindhárom városban 12 esküdt polgár tevékenykedhetett. Éppen ezért roppant meglepő, hogy milyen kevés rájuk vonatkozó adat maradt fenn. Pécset illetően csak általánosságban (iudex et iurati cives) utalnak rájuk az oklevelek, akárcsak Temesvár esetében, bár a Bega-parti város középkori történetéből legalább két személyt név szerint is ismerünk. A legtöbb - bár így is meglehetősen szegényes - adattal a szegedi esküdtekről rendelkezünk. Köztük egy szűcsöt, egy kalmárt és két diákot találunk, s biztosra vehetjük, hogy ők, illetve a többiek is, a város gazdagabb polgárai közé tartoztak. 60 PETROVICS 2005C. 194-199. p.; BÁCSKAI 1971. 16. p. Herczegh István temesvári főbíróra lásd PETROVICS 2005a. 151-152., 156. p.; PETROVICS 2005c. 211. p. 61 MOL DF 245 532. 62 Lásd a 94. számú jegyzetet.