Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

RECENZIÓK - Ferkai András: Lakótelepek Ismerteti: LANTOS EDIT

hetőséget elősegítette volna egy térkép- és táblázatmutató, esetleg a vizsgált városok nemcsak rangsor szerinti, hanem alfabetikus felsorolása is. Ez utóbbi táblázat azonban a terjedelmet jócskán megnövelte volna. Összességében Beluszky Pál és Győri Róbert munkájáról elmondható, hogy vele a magyar várostörténet-írás hiánypótló munkája született meg, amelyet még sokat fognak idézni, elemzéseit pedig sokan fogják további kutatásokhoz felhasználni. Hiánypótló mű, amely a magyar várostörténet-írásban a 20. század elejének magyar városhálózatát a legbehatóbban és legalaposabban tárgyalja. A kötet fő erénye, hogy a városi funkciók minél szélesebb spektrumának megragadására törekszik, amikor elhelyezi az egyes városokat a bonyolult kategóriarendszerben. A módszertani problémák és a vitatható állítások dacára az utóbbi évek egyik legj elentősebb és legérdekesebb várostörténeti monográfiáját olvashatja el az, aki kézbe veszi a kötetet. Gerhard Péter FERKAI ANDRÁS Lakótelepek Városháza, Budapest, 2005. (A mi Budapestünk) 78 p. Ferkai András ebben a könyvében a budapesti lakótelepeket veszi sorra, ám szakítva a köz- és tudományos nyelvhasználatban is általános lakótelep fogalommal, nemcsak a múlt század hatvanas éveitől megépült panelekkel, hanem a több mint száz éve, telepszerűen felépült lakás- és házépítésekkel is foglalkozik. A könyv bemutatta épületek tehát nem stilárisan tartoznak össze, mint a sorozat korábbi - a Századforduló, a Klasszicista Pest vagy a Szocreál építészetét bemutató - köteteiben, hanem funkciójuk, létrehozásuk célja és megvalósulásaik változatai miatt. Az ipari forradalom hatására egyes régi városrészek a felduzzadt népességet befogadó nyomomegyedekké váltak. Az egészségügyi és szociális nehézségek (járványok, bűnözés) a 19. századtól Európa-szerte kikényszerítették a törvényi szabályozás és az építészeti attitűd megváltozását. A gazdaságos és működőképes városfejlesztés feladata a tömeges lakásépítés, a városrendezés, a tipizálás és a várostervezés problémájának megoldási változatait eredményezte. Budapesten - más nyugat-európai városokhoz hasonlóan - a 19. század negyedik negyedétől épültek telepszerűen munkás- és tisztviselőlakások. Ferkai ezek közül az 1880-as években épült Tisztviselőteleptől az 1980-as években megvalósult Káposztásmegyeri lakótelepig 19 épületegyüttest tárgyal részletesebben. Ezek mind viszonylag rövid idő alatt, egyetlen építési akció keretében jöttek létre, és beépítésmódjukban, épületeik megj elenésében egységre törekedtek. Különbséget jelent, hogy a második világháború előttiek általában meghatározott társadalmi réteg vagy népességcsoport számára épültek, az 1945 utániakat azonban foglalkozástól függetlenül (egy még feltáratlan metódus alapján) utalták ki a rászorulóknak. Az építész, építészettörténész, egyetemi tanár szerző könyvének gondolati vezérfonala a - népességi és életmódadatokkal alátámasztott - lakásínség kérdése és a lakásépítések megvalósulásának törvényi, politikai háttere, de az egyes lakótelepek leírásakor URBS. MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV III. 2008. 525-529. p.