Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

RECENZIÓK - Nemes, Robert: The Once and Future Budapest Ismerteti: LUKÁCS ANIKÓ

lom buda-pesti megnyilvánulásait, de továbbra sem érti, mi az oka a magyar nacionalizmus sikerének, mi az oka a magyar főváros magyarrá válásának. Nem kapunk olyan magyarázatot vagy magyarázatokat, amelyek betöltenek az egyrészt - Nemes szóhasználatát követve - a nemzeti aktivisták nemzetiesítő szándéka, a nemzeti kérdésnek a szakirodalom által eddig is részletesen tárgyalt diskurzusa, illetve a folyamat eredménye: a két város megmagyarosodása, másrészt pedig a nemzet kialakulásának a szerző által is forgatott elméleti irodalma, illetve az empirikus kutatás eredményei között tátongó űrt. Utalásszinten több lehetőség is felmerül. Szó esik például Jászi sziget-modelljének alkalmazhatóságáról; a sajtó potenciális közvélemény-formáló szerepéről (bár a Tudományos Gyűjteményi - vagy bármelyik korabeli lapot - a maga 800 előfizetőjével „széles körben olvasott" folyóiratnak tételezni talán nem egészen helytálló); de a szerző végül egyiket sem viszi végig következetesen. A könyv hiányossága, hogy nem definiálja kellően azokat a fogalmakat, amelyekkel operál. Közülük csak a „nemzeti aktivisták" példáját idézem. A szerző a főváros megmagyarosodását, pontosabban megmagyarosítását az általa - Miroslav Hroch nyomán - „magyar nacionalistáknak" vagy „aktivistáknak" nevezett csoport irányította folyamat eredményének tekinti. Véleménye szerint az aktivisták célja Buda-Pest teljes megmagyarosítása, magyar fővárossá varázsolása volt, s ennek elérése érdekében a már meglévő politikai struktúrákon kívül újabb frontokat nyitottak, a város, a városi élet minden területén küzdelmet folytattak: sikerük azon múlott, meg tudják-e nyerni mozgalmuknak a város lakóit. A könyv elsősorban rájuk, a „nemzeti aktivisták", nacionalisták kezdetben szűk csoportjának tevékenységére fókuszál. Sorra veszi képviselőiket, fórumaikat, a 19. század nemzetre, nemzetiségre vonatkozó magyarországi vitáinak legfontosabb témáit, problémáit (sajnos maguknak a vitáknak a bemutatása, elemzése nélkül), azokat a helyszíneket, ahol a nemzetiség megnyilvánulására lehetőség nyílt. Adós marad viszont a „nemzeti aktivisták" csoportként való bemutatásával és társadalmi kontextusba helyezésével. De ugyanígy említhetném a nacionalizmust, vagy a jelentős irodalommal rendelkező, Nemesnél viszont csak mellékesen említett asszimilációt: pedig a nemzeti identitás terjedésének, a többnemzetiségű város és lakói megmagyarosodásának vizsgálata aligha elképzelhető az asszimiláció fogalmának alkalmazása nélkül. Az elsősorban a szakirodalomra, másodsorban pedig a történetírás által már többé-kevésbé kiaknázott elsődleges forrásokra támaszkodó munka a (hazai) olvasó számára nem sok új ismeretet tartalmaz (a célközönség, vagyis az amerikai, a magyar történelmet feltehetőleg csak kevéssé ismerő olvasó pedig bizonyára eltéved a könyvben felhalmozott, valóban tiszteletre méltó mennyiségű tudásanyag útvesztőjében). A források - memoárokból, sajtóból, röpiratokból, irodalmi művekből vett idézetek, képek és némi levéltári anyag - leginkább ülusztrációul szolgálnak, egy-egy példával hivatottak alátámasztani a szerző mondanivalóját. A különböző céllal keletkezett, különböző műfajú szövegek, források sokszor megfelelő kritika nélkül simulnak bele a történetbe, és a könyv nélkülözi a forrásokra, az elemzett diskurzusokra vonatkozó elméleti és módszertani megfontolásokat. Ujat mondani az összegyűjtött anyag újszerű csoportosításával, nem megszokott felhasználásával, egy eddig feltáratlan összefüggésekre rámutató elbeszélésbe való beillesztésével lehetne. A bevezetésben és a könyv egyes fejezeteiben feltett kérdések megválaszolása, vagy legalábbis annak kísérlete már önmagában is elegendő lenne ahhoz, hogy az olvasó - az olvasást bevégezvén - elégedetten tegye le a könyvet, függetlenül attól, hogy a feldolgozás és az előadás módszere megfelel-e tudományos ízlésének vagy sem. A különböző témák azonban nem egy-egy kérdés vagy probléma köré rendeződve követik egymást, hanem búvópatakszerűen elő-előbukkannak, majd újra eltűnnek, és váratlan helyen kerülnek megint elő. A szerzőt