Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

RECENZIÓK - Colls, Robert - Rodger, Richard (eds.): Cities of Ideas Ismerteti: PERÉNYI ROLAND

kozunk, meglehetősen tág definíciót kapunk. Ezek alapján a civil társadalom halmazába egyaránt beleférnek a sheffieldi demokraták (a chartista és owenista mozgalom egyik oldalága) által az 1 850-es években a helyi rendvédelem és bűnügyi igazságszolgáltatás ellen politikai céllal indított hadjáratban eszközként felhasznált lokális fórumok, az egyes városnegyedekben működő lakógyűlések (az ún. ward-mote-ok), a Leeds városában az 1829-es évben tartott meetingék (a szerző, R. J. Morris ide sorolja a legkülönbözőbb polgári egyesületek éves üléseitől kezdve a helyi kereskedelmi palota felavatásán át a város törvényhatósági üléseit is), vagy a londoni szennyvíznek a mezőgazdaságban trágyaként való felhasználását célzó üzleti magánvállalkozás, az 1865-ben alapított, és rövid idő alatt tönkrement Metropolis Sewage & Essex Reclamation Company is. A felsorolt témakörökén közös az „alulról" történő szerveződés, valamint a hatalommal, legtöbbször a lokális kormányzattal való laza kapcsolat - vagy éppen konfliktus. A két szféra összefonódása különösen a kötet első, Martin Daunton, Bili Luckin és P. L. Cotrell által jegyzett tanulmányait olvasván tűnik fel, amelyek az adózás és a városi reprezentáció, a közegészség és -tisztaság, valamint a 19. században még nagyrészt „amatőrök", a helyi elit irányította városi adminisztráció összefüggéseit vizsgálják. A hatalom és a civil szerveződések kapcsolatának egy sajátságos epizódját írja le Brian Simon korábban már említett, a School Boardok - amelyek nem mellesleg fontos szerepet játszottak Charles Booth londoni szociológiai felmérésének adatszolgáltatóiként is - működését bemutató tanulmánya. Az írásból kiderül, hogy az 1870-től több angliai városban is létrehozott testületek tagjait a korszakban szokatlanul demokratikus módon, gyakorlatilag mindenfajta korlátozás (nemi, vagyoni cenzus) nélkül, titkos szavazással választhatták a helyi lakosok. Ezek a testületek a középfokú oktatás átalakításának, a tanárképzés új formáinak és végül az esti iskolák létrehozásának hármas pillérére - ezt nevezte David Reeder az oktatás „alternatív rendszerének" - alapozva olyan sikereket értek el az oktatási rendszer lakossági igények szerinti megreformálásában, hogy végül az államnak kellett beavatkoznia: 1902-ben törvényi úton megszüntették a School BoardokàX. Ezzel a hivatalos oktatáspolitika, amely mindaddig inkább csak külső szemlélőként követte az eseményeket, gátat vetett annak, hogy az iskolák kapuit az alsóbb társadalmi rétegek számára is szélesebbre tárják. Azt, hogy az állami nagyberuházásokkal szemben a kisebb léptékű privát kezdeményezések gyakran sokkal hatékonyabban képesek elérni céljaikat, jól illusztrálja Patricia L. Garside tanulmánya, amely a több városban kislakásos telepeket kialakító, majd a lakásokat a rászorulóknak bérbe adó Sutton Model Dwellings Trust két világháború közötti tevékenységéről szól. Garside szerint, miközben a közösség jóval merevebb, ókori görög modelljét követő kormányzat irányítása alatt létrehozott telepek nem feleltek meg a megbízók túlságosan nagy elvárásainak, addig a kevésbé formális, megengedőbb római eszméket képviselő magánkezdeményezés jóval szerényebb mfrastruktúra (a Trust telepein belül nem volt például sem külön iskola, sem pedig rekreációs lehetőségek) mellett is képes volt kialakítani egy viszonylag jól működő, főleg szegényebb munkásosztálybeli lakókból álló kisközösséget. A civil társadalom és a hatalom viszonyát a gender kérdése felől közelíti meg Hellen Meiler a nőmozgalmak és a várostervezés kapcsolatát vizsgáló írásában. Első pillantásra meglepőnek tűnik a felvetés, hiszen a nőknek a 19. század végén és a 20. század elején nem jutott semmiféle adminisztratív szerep a városrendezés elsősorban mérnöki és közegészségügyi kérdéseiben. Az azonban széles körben ismert, hogy a nők számára a választójog megszerzéséig a jótékonyság adódott olyan feladatkörként, ahol leginkább artikulálhatták magukat. A nők karitatív tevékenységének pedig fontos szerepe volt a városi lakótér „civilizálásában" is, hiszen amíg a hivatalos városrendezés elsősorban a város fizikai környezetének átalakítására koncent-