Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

RECENZIÓK - Hajós, Géza (Hrsg.): Stadtparks in der österreichischen Monarchie, 1765-1918 Ismerteti: MAGYAR ERZSÉBET

különösen a 19. század második felétől az új, nemzeti tartalmak megjelenése ellenére a Monarchia közös kulturális örökségének meghatározó elemei. Az iparosodás megkésettsége miatt, a nyugat-európai városoktól eltérően, a városi parkok ki- és átalakítása során térségünkben továbbra is elsősorban reprezentatív funkciójuk érvényesült. Mindamellett, hogy sok már meglévő zöld terület, illetve park kialakítására alkalmas terület vált beépítés áldozatává, a 19. század utolsó harmadában a szociális és egészségügyi szempontok szerencsésebb esetben a parkok kialakítását megelőző vitákban már megjelentek, azonban csak nagyon kevés esetben jutottak ténylegesen is érvényre. így a budapesti Népliget talán az egyetlen park, amelynek kialakításakor kifejezetten az alsó társadalmi rétegekre gondoltak, a millenniumi ünnepségek előkészületei által erősen igénybe vett Városüget ellensúlyozására (19., 139-142. p.). A 19. század második felében a nyugat-európai parkok létrehozása során olyan fontos szerepet betöltő sport jelentősége a Monarchiában csak járulékosan érvényesült - Krakkó kivételével, amint erre Wojciech Bahis tanulmánya (VI. fejezet) fel is hívja a figyelmet. Előszavában Hajós Géza Krakkó parkjaival kapcsolatban pusztán a nemzeti gondolat megnyilvánulását hangsúlyozza (19. p.), pedig Krakkóban maga a sport volt az elsődleges funkció, noha az egyébként mintaként szolgáló amerikai példától eltérően nem csupán az egészséges életmódot szolgálta, hanem a lengyel patriotizmussal párosulva a nemzeti gondolat előmozdítását is. Mindez különleges j elentőséggel ruházza fel a Jordan parkot (223-224. p.), hiszen a Monarchiában nem találunk más olyan városi parkot, amelynek kialakításában a sport játszotta volna a meghatározó szerepet. A kiegyezést követő korszakot felölelő résztanulmányok kidolgozásakor a szerzők a helyi adottságokhoz és lehetőségekhez mérten egységes koncepció érvényesítésére törekedtek. Az egyes területek általános társadalmi és urbanizációs folyamatainak áttekintését követően a helyi kezdeményezéseket, intézményeket, szakembereket, kertészeket és tervezőket mutatták be. Ez a koncepció különösen a történeti Magyarországról, valamint a Horvátországról szóló fejezetekben jutott jól érvényre, módot adva a külföldi és a Monarchián belüli (egymásra)hatások feltárására és a minták érvényesülésének bemutatására. Ezt követi az egyes városi parkok részletes elemzése, illetve esettanulmányok közlése, hiszen például Budapesttel kapcsolatban a szerző az anyag bősége miatt sem törekedhetett teljességre, ezért elsősorban azokat a parkokat mutatta be, amelyek a dualizmuskorban jelentős változásokon, fejlesztéseken estek át (Margitsziget, Városliget, Népliget, Gellérthegy). Kolozsvár esetében a Botanikus kert érzékletes bemutatásakor feltehetőleg (terjedelmi okok miatt is) egy típust kívánt elemezni a szerző, mindemellett azonban a kolozsvári Sétatér megemlítése, vagy hosszabb-rövidebb bemutatása hasznos információkkal szolgált volna.* A városi parkok leírását a Monarchia neves fürdőhelyein létesült parkok elemzése zárja. Az egyes fejezetek mélysége és részletessége eltérő, a szerkesztő azonban nem változtatott az önálló tanulmányokon, amelyek némelyike a kiadást már évekkel megelőzően elkészült. A kutatás és kiadás során felmerült nehézségek indokolják a tartalmi és több esetben formai eltéréseket (pl. a lábjegyzetek közlési formája), mely utóbbiakat azonban néhány esetben talán még a közreadás előtt egységesíteni lehetett volna. További formai eltérések figyelhetők meg a * KÖVÁRY LÁSZLÓ: A kolozsvári Sétatér keletkezése és fejlése 1812-1886. Kiadó nélkül, Kolozsvár, 1886.; FEKETE ALBERT: Városi közterek revitalizációs lehetőségei. Kolozsvár történeti értékű közparkjainak funkcionális és településszerkezeti sajátosságai. PhD-értekezés. Szent István Egyetem, 2002.; FEKETE ALBERT: Kolozsvári kertek: a régi Kolozsvár zöldterületei. Művelődés, Kolozsvár, 2004.