Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)
RECENZIÓK - Lecuppre—Desjardin, Elodie: La ville des cérémonies Ismerteti: NOVÁK VERONIKA
LECUPPRE-DESJARDIN, ELODIE La ville des cérémonies. Essai sur la communication politique dans les anciens Pays-Bas bourguignons Brepols, Turnhout, 2004. (Studies in Urban History 1100-1800,4.) 407 p. Elodie Lecuppre-Desjardin a lille-i és a genti egyetemen oktat, tagja egy több egyetemet (Gent, Bruges, Brüsszel, Leiden) összefogó középkori és kora újkori városokkal foglalkozó kutatócsoportnak: ezt olyan nevek fémjelzik, mint Marc Boone vagy Elisabeth Crouzet-Pavan. A kutatócsoport a Brepols kiadóval közösen 2003-ban indította el alapvetően társadalom- és kultúrtörténeti tematikájú sorozatát Studies in Urban History címen, amely idén a 13. köteténél tart. A szerző korábbi publikációi a propaganda, a békekövetségek, az érzelmek, a városi tér és a városi identitás tematikáit járták körül, legutóbb pedig egy gyűjteményes kötetet szerkesztett, mely a flandriai és az itáliai városok összehasonlító vizsgálatán alapult. A ceremóniák városa címet viselő munkájában, amely doktori disszertációjának könyvvé formált változata, a Valois-dinasztiából származó burgundi hercegek és a németalföldi városok 14—15. századi ünnepi találkozásait, a közöttük kiépülő politikai kommunikációt vizsgálja. A szerző alapvetően a burgundi örökséghez tartozó 9 város, Arras, Saint-Omer, Brugge, Gent, Lille, Douai, Brüsszel, Möns, Valenciennes városi tanácsi jegyzőkönyveit, számadáskönyveit, illetve a hercegi udvarhoz kötődő krónikákat, számadáskönyveket vizsgálta át. Elemzésében először a szereplőket (a hercegeket és a várost) mutatja be, majd áttekinti az ünnepségek formáit és elemeit, végül pedig az ezek által hordozott jelentéseket tárja fel. A burgundi hercegek (Merész Fülöp, Félelernnélküli János, Jó Fülöp és Merész Károly) a francia királyi dinasztia egyik önállósodó mellékágaként nyerték el apanázsként a burgundi hercegséget, majd ezt kibővítve terjeszkedtek egyre inkább a francia korona birtokain kívül is, végül egy önálló királyság, sőt a császári trón politikai igézetében buktak el. A könyvben a hercegek az uralmuk alatt álló terület tükrében jelennek meg: a hercegi politika a személyes jelenléten keresztül működött, ezért az udvar állandóan vándorolt; a hercegek egyre jobban elszakadtak a francia területektől, és berendezkedtek új birtokaik gazdag, ám ehhez mérten öntudatos városi világában. A városokat az udvari krónikások leírásaiból is megismerhetjük. Ezek a hercegség vagy éppen egy-egy város, régió, család történetét felidéző krónikák azonban nem jutottak el a városi közegbe, ugyanígy a városi emlékezés írott műfajai, krónikák, naplók és családtörténetek is szinte teljesen ismeretlenek a németalföldi városokban, ellentétben a német vagy az itáliai városokkal. Ennek ellenére nem állíthatjuk, hogy városaink semmiféle múltképpel nem rendelkeztek. A szerző (Paul Ricceurre hivatkozva) felveti a térnek az emlékezetben és az identitás formálódásában betöltött szerepét: a városi közösségek így a magas harangtornyok, a tágas terek, a város- és céhházak, a közkutak és templomok révén nyitott könyvként olvashatták a városuk erőviszonyait és átalakulásait tükröző közteret. Hasonlóképpen fontos szerepük volt a városi ünnepeknek - körmeneteknek (ommegang), városok közti versenyeknek -, amelyek gyakran egy múltbéli esemény emlékezetét őrizték meg, és játszották el újra meg újra. A városi kultúra tehát már önmagában is gazdag tárháza volt az ünnepi formáknak, ahogyan a hercegek* LECUPPRE-DESJARDIN, ELODIE: Villes de Flandre et d'Italie, XHT-XVT s.: les enseignements d'une comparaison. Brepols, Turnhout, 2008. URBS, MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV m. 2008.501-504. p.
