Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

MŰHELY - Fenyves Katalin: Egy tér keresi a helyét

Fenyvesi Katalin: Egy tér keresi a helyét 479 vasmány. Szerkesztői nemcsak tartalmában voltak tekintettel a legkülönfélébb diszciplínák érvényesítésére, de alighanem vaskézzel tartották kordában kiváló szerzőiket is, minek köszönhetően a mintegy negyedíves írások egyszer sem keltik a túlírtság és a fennkölt - ám laikusok számára élvezhetetlen - tudományosság benyomását. A hatalmas alkotógárda együttes erőfeszítései nyomán létrejött katalógust lehetetlen intellektuális izgalom nélkül olvasni: mindvégig határhelyzetekről és dialogikus értelmezésekről szól, saját beszédmódja pedig gyakran ugyancsak a dialógus. A legérdekesebbek a tudományos tanulmányok mellett talán éppen a polifóniát képviselő, többszerzős írások és beszélgetések (mindenekelőtt Renate Banik-Schweitzer, Christian Kühn és Reinhard Seiß eszmecseréje Békési Sándorral és Christian Rapp-pal a tér felvetette szinte valamennyi problémáról), illetve az egyéni tapasztalatokról szóló, személyes hangú vallomások (a múzeum igazgatójának, Wolfgang Kosnak lírai hangulatú emlékezése és a Prágából gyerekként Bécsbe származott Jan Tábornak elmélkedése a hatvanas évek végén furcsán kelet-európainak ható Bécs metró általi modernizációjáról és ,,nyugatiasodásáról"). De a hely történetét a rómaiaktól „felmondó" dolgozatok is bővelkednek érdekesebbnél érdekesebb adalékokban, legyen szó az itt talált régészeti leletek kapcsán a rómaiak temetkezési szokásairól vagy a középkorban itt működő ispotályokról, a védelmi rendszerről és a glacis igen kései felszámolásáról, a veduták apropójából a tér ábrázolásának változásairól, a különböző, egymással versengő rendezési tervekről, a tér felszínén és mélyében forgatott filmekről (1949-ben itt, a tér alatti csatornarendszerben forgatták a kultuszfilmmé nemesedett A harmadik ember című filmet Orson Wellessel a főszerepben, a Skorpió című filmben pedig a hetvenes évek legelején Burt Lancaster és Alain Delon küzdött meg egymással a metróépítkezés állványain a levegőben), vagy éppen a drogok és drogosok meg a tér és a közbeszéd viszonyának alakulásáról. A Bécs Múzeum, Karlsplatz saját helyszínének szentelt 2008-as kiállítása és katalógusa rendkívüli - és a jövőben megkerülhetetlen - szellemi teljesítmény, ugyanakkor egyfajta próbakő: állásfoglalásra kényszeríti nézőjét-olvasóját, akinek el kell döntenie, hogy az Otto Wagner-féle tengelyszimmetrikus, zárt rendet, vagy a kortárs Adolf Krischanitz képviselte szigetszerű egymás mellett élést és kreatív káoszt hajlamos-e inkább elfogadni, normatív vagy megoldásorientált módon viszonyul-e - többek között - épített környezetéhez. És az efféle szembenézések akkor is rendkívül hasznosak, ha eredményük nem feltétlenül tölt el bennünket jóleső önelégültséggel.