Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

KÖZLEMÉNYEK - Tóth Péter: „Civitas Jasonica". A középkori jászsági városfejlődés némely sajátossága

A kapitányok által működtetett önkormányzat és igazgatás legfontosabb fóruma a gyűlés lehetett. Ilyen, egyébként törvényszéknek (tribunal judiciale) nevezett gyűlésre a középkorból mindössze egyetlen adattal rendelkezünk: ezt 1442-ben, B erényben tartották, részt vett rajta Pohárnok István, a jászok ispánja és fivére, Detre, valamint sári Barócz István mester, a királyi kúria jegyzője és Fekete Tamás nádori ember. A gyűlésen jelen voltak a kapitányok és valamennyi jász is.

24 A kapitányok jelentőségére utal, hogy a kérdést, amelyről az oklevél szól, Frank berényszállási kapitány terjesztette elő. Nem lehet azonban nem észrevenni a források alapján, hogy a 15. század második felében a kapitányok szerepe egyre csökkent az önkormányzatban és az igazgatásban egyaránt, s helyüket - alább látni fogjuk - egyre inkább átvették a községi bírák. E folyamat végeredményének érdekes bizonyítéka az a ,,munkaköri leírás", amelyet az 1570. évi török adóösszeírás őrzött meg.

25 Eszerint „az említett huszonhat zfmmi kapitányként ismert. Ha saját járásuk falvaiból a ráják szétszóródnának, visszahozzák és letelepítik őket. Elvégzik mindazt a szolgálatot, amelyet a vilajet felvirágoztatása megkíván. Ha az országban kincstári szolgálat adódik, segítenek odairányítani a ráját, és ellátni a kincstár minden más szükségletét. E szolgálatokért eddig a törvényekben elrendelt adók megváltásaként a kapitányok 50 gurus évi átalányt fizettek a birodalmi kincstárnak, erről írott pecsétes bizonylatuk volt. Az új összeírásban a nevezetteknek mostantól 100 gurussal többet kell fizetniük, az új szultáni defterben átalányuk mindösszesen 150 gurussal jegyeztetett be." Mindez más szavakkal annyit jelent, hogy a hódoltság első évtizedeiben a kapitányok régi szerepe szinte teljesen eltűnt, a török igazgatás tulajdonképpen csak rendészeti jellegű feladatok teljesítését várta tőlük, amelyet régi kiváltságuk érvényben hagyásával honorált, jóllehet az adók megváltásáért fizetendő összeget (amely egyébként az úgynevezettpecuniapharetralis, vagyis a tegzespénz lehetett) jelentősen megemelte. Amint arra fentebb utaltam, a szálláskapitányok szerepét a 15. század közepétől egyre inkább a (mező)városi és községi bírák vették át. Amíg például korábban a szálláskapitányok a felsőbb utasítások címzettjei, addig 1533-ban Szapolyai János király már a B erény és Négy szállás oppidumokban való bíráknak és esküdteknek (pro judicibus etjuratis) címezve adott ki parancslevelet.

26 Ugyanígy 1535-ben a jászberényi bíró és esküdtek kérelmezték, hogy a király engedélyezze Borsóhalma határának B erényhez csatolását.

27 A bírák egyre gyakrabban láttak el olyan feladatokat, amelyeket az országban mindenütt másutt is a települések vezetői végeznek. 1468-ban például a jákóhalmi bíró és más ottani lakosok előtt tett végrendeletet a jákóhalmi kapitány; 24 GYÁRFÁS 1870-1885. in. köt. 214. sz. 25 BAYERLE, 1998.95-96. p. A török fogalmak közül a zimmi keresztény adófizetőt, a rája adófizetőt, a gurus ezüstforintot jelent. 26 GYÁRFÁS 1870-1885. ILL köt. 260. sz. 27 Uo. 263. sz.