Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

III. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG - A GAZDASÁGI ELIT - Kaposi Zoltán: A gazdasági elit Kanizsán a 18. század második felében

mának megfelelően bebalzsamozott holttestét Kanizsára szállították, s az ottani zsidó temetőben egy igen díszes, pettaui mészkőből épített kriptában helyezték el.

58 Kanizsán több generáción keresztül éltek és működtek a Lachenbacherek. Az 1780-90-es években születhetett meg második generációjuk. Igen nagy sikert jelentett a famíliának, hogy a Lachenbacher család két tagját, Henriket és Bernátot Bécsben 1824. október 22-én „salamoni" előnévvel nemessé avatták, s ezzel ők lettek a birodalom zsidóságának első tagjai, akik megszerezték ezt a címet. (Ez a nemesség ún. birodalmi, nem pedig magyar nemesség volt.)

59 Mutatja a család tekintélyének növekedését, hogy egy 1824. évi városi bírósági iratban a felperes Lachenbacher Gusztávot a jegyzőkönyvben már „nagyságos Lachenbacher"-nek titulálták.

60 Bernát felesége egy jelentős pesti rőföskereskedő, Bauer Salamon lánya volt.

61 Bernát bankárrá és nagyiparossá vált;

62 gazdasági vállalkozása igen jelentős kölcsönöket biztosított magyarországi arisztokratáknak is, például az 1830-40-es években gróf Festetics László 200 000 forint kölcsönt vett fel tőle.

63 A két fivér a nemesi cím megszerzése előtt természetesen katolizált, ugyanakkor megvásárolt egy tekintélyes birtokot Welsdorfban (Bernát ott is halt meg).

64 A zsidó kereskedők előretörése összekapcsolódott város stratégiai felértékelődésével. Méretei miatt Nagykanizsán szinte mindig állomásozott jelentősebb katonai kontingens. Kanizsa mezőváros volt, ezért forspont is terhelte a várost. A szokásoknak megfelelően a katonatisztek ajobb házakba költözhettek be, míg a katonákat szétszórták a városban. Mivel háború volt, a kényszerbeszállásolás ellen nem lehetett sokat tenni, ám ez komoly társadalmi súrlódásokat is magával vont. A kapitányok, őrnagyok, ezredesek értelemszerűen az éppen házat vásárolt gazdag kereskedőkhöz kerültek. Nem véletlenül panaszkodott a vármegyének az egyik legjobb házat birtokló Gottlieb Mayer nagykereskedő, hogy az a katonatiszt, aki nála lakik, már egy éve elfoglalja a házát, s esze ágában sincs kiköltözni, holott a katonaság azt ígérte, hogy csak két hétig maradnak; a kereskedő családjának így egy szobába kellett összehúzódnia. Mayer azt akarta elérni, hogy a katonatisztet Hirschler Moyses nagykereskedő tágas házába költöztessék át.

65 A forspont persze örök viták tárgyául szolgált, a zsidó nagykereskedők igyekeztek különböző eszközökkel megszabadulni ettől a tehertől. Az említett Hirschler Moyses de mások is, így például Lichtenstein Móritz nagykereskedő - szerződést kötött a város58 A szarkofágra a következő feliratot írták: „Itt nyugszik Lackenbacher Moses császári királyi szabadalmazott nagykereskedő, meghalt Bécsben 1814. március 26-án. Üdv neked Moses, aki csak jótétemények kedvéért kívántad a gazdagságot. Hogy az erényt gyakorolhasd a nemzetségekben, viselted a bírói méltóságod. Meghaltál? Még élsz te itt a földön, és él nemes tetteidnek emléke. Újra éled emléked nemes utódaidban, akik virítanak a nemes családján, bár te már üdvözülve, seraphok közt jársz-kelsz." 59 ILLÉSY-PETTKÓ 1895. 124. p. 60 BLANKENBERG 1929.291. p. 61 BÁCSKAI 1989. 35. p. 62 GUDENUS 1990. 1. köt. 534. p. 63 ZML. IV. 14/i. Csődületi pörök. Fasc. J. N. 1841-47. 64 VILLÁNYI 1936.3. 65 ZML. ÍV. 1/b. 1812. május 21. 214. p. N. 8/5.