Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

III. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG - A GAZDASÁGI ELIT - Kaposi Zoltán: A gazdasági elit Kanizsán a 18. század második felében

részük már piaci keresleti tényezőként is megjelent. Kanizsán mindig élt pár tucat nemes is, akiknek kevés földjük volt, így megélhetésükben rászorultak a piacra. Az egyházi szolgáltatások is egyre szélesebbé váltak, a ferencesek mellett a piaristák is megjelentek a városban, esetükben 30-40 emberrel számomatunk.

19 Értelmiségi foglalkozásúak, köztük az ügyvédek, tanárok, orvosok is jelentős hatást gyakoroltak a város mindennapi életére. Igen jelentős volt a kétkezi fizikai munkából élők aránya (cselédek, napszámosok, segédek, iparos vándorlegények, tanoncok, alkalmi munkások stb.) száma is. S végül említsük meg, hogy a városban mindig éltek zsidók is, hiszen Kanizsa egyike volt a Batthyányak ,,Fünfgemeinde" településeinek:

20 az 1770-es években már 50-60 család, a századforduló környékén pedig mintegy 70-80 család élt a városban.

21 Foglalkozásukat tekintve a legváltozatosabb képet találjuk, az értelmiségitől az iparosig szinte mindeme akad példa. A zsidók urasági telkekre telepedhettek le, joghatóságuk a földesúr volt, a város nem gyakorolhatta fölöttük bírói hatalmát. Mindebből látható, hogy a 18. század végére Kanizsa már igen sokszínű, sokfajta társadalmi csoportot megjelenítő várossá vált. Társadalmának összetétele lényegesen heterogénabb volt, mint a magyarországi szabad királyi városoké. Ebben egyrészt a gazdasági törvényszerűségek, másrészt a földesúri akarat játszott jelentősebb szerepet, hiszen a korábbi elnéptelenedés miatt az adózók számát kényszerszerűen szaporítani kellett. A városi társadalom vagyonszerkezete és térbeli elhelyezkedése A vagyonmegosztás Nézzük meg a továbbiakban, hogy a város társadalmát milyen vagyonmegoszlás jellemzi. A vagyon (s a jövedelem) nagyon lényeges mutatója lehet egy 18. századi társadalom mindenkori réteg- és csoportszerkezetének. Ez ügyben a legfontosabb forrásunk egy 1786. évi városi ingatlanokat feltüntető összeírás.

22 1786-ban a városi tanács elrendelte, hogy a két városrészben minden egyes ingatlant össze kell írni, amit egy egyszerű értékbecsléssel forintban fejeztek ki. Az összeírást az egyes nagyobb kerületeket jól ismerő városi esküdtek végezték el, a jegyzőkönyveket a város nótáriusa egyesítette. Az érték19 1784-ben 35 fő volt az egyháziak száma. Lásd DANYI-DÁVTD 1960. Zala megye/Nagykanizsa, Kiskanizsa. Kanizsa városa nem volt jelentős egyházi központ; a ferencesek a 18. század elejétől rendelkeztek rendházzal a városban, míg a piaristák az 1765-ben alapított gimnáziummal érkeztek. 20 PRICKLER 1994. 27-30. p. A Batthyányak öt jelentős izraelita népességű városa Rohonc, Kanizsa, Körmend, Pinkafő és Szalónak volt. 21 A zsidóság számára: KAPOSI 2007. 239. p. 22 Thúry György Múzeum (TGyM) 72. 195. 1. A táblázat területi egységei az egyes városrészek megnevezéseit összefoglalóan tartalmazzák. Ennek értelmében például a Récsei és Miháldi út megnevezés nemcsak a két utcát, hanem a belőlük nyíló egyéb utcákat is magában foglalja. A Magyar utca tartalmazza a Piarcz tér két oldalát is; a Légrádi és Tizenhárom város elnevezés alatt felvett adatok pedig a Fő út két oldalát és az attól délre lévő fundusokat stb.