Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

III. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG - A GAZDASÁGI ELIT - Jeney-Tóth Annamária: Kézműves vezető réteg Kolozsvárott 1600-1655 között

néhány céh tagjai közül kerültek ki. Az ötvösök mellett a szabók, a szűcsök, a kőművesek és a tímárok képviseltették magukat a város tisztségviselői karában. Az esküdtpolgárok között nagyobb számban csak az első két mesterség képviselőivel találkozhatunk, a másik kettővel szinte sohasem. A kézművesek aránya átlagban éppen csak elérte a 20%-ot. A tisztviselők között is csak a szűcsök és a szabók részvétele haladta meg egy-egy évben a 10%-os arányt. A többieké ehhez képest igen alacsony volt: a szabóké 5%, a szűcsöké és a tímároké 2%, a kőműveseké mindössze 1 %. Kassán az ún. választott község volt - 58-77 taggal - a város vezető testülete, melyben a 17. század folyamán az iparosok aránya 36 és 66% között váltakozott.

81 Ez mindenképpen magasabb, sőt egyes esetekben a másfélszeres arányt is megközelíti a kolozsváriéhoz képest, de ez a különbség adódhat a jobb forrásadottságból is.

82 Megállapítható tehát, hogy a kézműves iparosok jelentős mértékben kivették részüket a város felső vezetéséből. A városi tanács és tisztségviselői „kar" 17. századi összetételét vizsgálva kiderült, hogy a céhes iparosok átlagosan 35, illetve 32%-os arányban vettek részt e választott testületek munkájában. Ez természetesen középérték, szélsőséges esetekben lecsökkenhetett 10%-ra, máskor elérhette az 50%-ot is, de az átlagot a vizsgált időszakban ritkán haladta meg. A másik figyelemre méltó adalék, hogy csak néhány reprezentatív céh, illetve tagjai vettek részt a városvezetésben. Az 1488-as királyi parancslevél szerint a százférfiak tanácsának és az esküdtek egy részének a céhesek közül kellett kikerülnie. Ezt az arányt a kutatás jelenlegi állása szerint a vizsgált időszakban már nem minden városi testületben érték el. Összegzés A közel 9000 lakosú Kolozsvár az Erdélyi Fejedelemség egyik legjelentősebb városa volt, melynek lakosai között igen nagy arányban, a lakosság legalább 20%-ában találunk kézműveseket. A városi átlagot meghaladóan kerültek be a céhesek közé szász nációjúak, mdniillik közel felük szász származású volt. Közehői is, de távolabb fekvő kisebb szász székekről is telepedtek be az unitárius városba, és váltak kolozsvári lakossá. A 17. század második felére a kézművesek között egyre nőtt a reformátusok aránya is, az 5%-ot mindenképp meghaladta. A kézművesek vagyonát, polgártársaikéhoz hasonlóan, a ház(ak) műhellyel (berendezéssel), szőlők, szőnyegek, nemesfém tárgyak és könyvek jelentették. Legmódosabb rétegük a városi adókönyvekben legalább 1 dicával (rovással) volt számon tartva, ide tartozott a század első harmadában a kézművesek 13-16%-a, majd az adózási rési Uo. 185-186. p. 82 A választott község kolozsvári megfelelőj e a felső tanács vagy százférfiak testülete, de ezek névsorai is hiányosan maradtak fenn, továbbá a források elégtelen volta miatt nehezen kivitelezhető egy, a kassaihoz hasonló vizsgálat. Ott ugyanis feltüntetik a tagok foglalkozását, míg Kolozsváron ezt sosem teszik meg.