Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

III. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG - A GAZDASÁGI ELIT - Jeney-Tóth Annamária: Kézműves vezető réteg Kolozsvárott 1600-1655 között

Polgárkönyv Adójegyzék Adójegyzékek Céhjegyzékek alapján Foglalkozás (1587-1614) 1600-1603 1618 1556-1661 fő %-os megoszlás fő %-os megoszlás fő %-os megoszlás fó %-os megoszlás Pék/sütőházi alk. 49 12,6 47 11,9 Mészáros 3 2,1 27 6,9 22 5,6 49 3,9 Asztalos 9 2,3 15 3,8 48 3,9 Kerékgyártó 1 0,7 16 4,1 6 1,5 41 3,3 Kádár 1 0,7 30 7,7 34 8,6 98 7,9 Kovács 18 4,6 18 4,6 33 2,7 Lakatgyártó 7 4,8 17 4,4 20 5,1 83 6,7 Rézmüvesüstgyártó 5 1,3 7 1,8 3 0,2 Kötélverő 4 2,7 1 0,3 1 0,3 17 1,4 Ötvös 20 13,7 57 14,6 60 15,2 227 18,3 Tölcséres 13 1,0 Kupás 1 0,1 Kőfaragó 16 1,3 Kannagyártó 5 0,4 Kéménytisztító 6 0,5 Csiszár 6 0,5 Kereskedő 16 1,3 Késes 1 0,1 összesen 146 100,0 386 100,0 390 100,0 1223 98,5 Felekezeti megoszlás A 17. század második harmadára ez a kérdés már természetes módon tevődik fel, hiszen az első reformátusok épp a korszak kezdetén, 1598-ban telepedtek be Váradról Kolozsvárra, de ekkor még csak magánházaknál gyakorolhatták vallásukat. Bocskai István tett 1605-ben kísérletet az egyenjogúsításukra, amit Báthory Gábor ért el. 1608-ban az országgyűlés kimondta, hogy református pap szabadon költözhet be a városba, 1611 -ben a város végre is hajtotta. Az új református egyházközség jelentős fejedelmi adományokat is kapott, például a város dézsmájának felét, az Óvárban templomot és házat vásároltak a református iskola céljaira, a lelkészek csakúgy, mint az unitáriusok, adómentességet élveztek. 1638-ban aztán mind a százférfiak tanácsá-