Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

III. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG - A GAZDASÁGI ELIT - Simon Zsolt: Brassó kereskedőelitje az 1503. évi huszadnapló alapján

(50%) egyenként egy-két évre a város által zálogba vett Törcsvár várának a várnagya volt (mind 1503 után). Városbíró csupán egy lett közülük, de csak 1503 után néhány évvel: a 19. legnagyobb kereskedőt, Johann Schirmert hat alkalommal választották a város vezetőjévé.

39 A huszadjegyzékben nagykereskedőnek feltüntetett, de nem az első húsz között levő kereskedők közül Peter Schräm nem volt aktív politikus, Johann Benknert ellenben többször is esküdtté és bíróvá választották. O 1503-ban Stenner szerint bíró volt, Gernot Nussbächer szerint azonban ebben az évben nem vett részt a város vezetésében. 0 Brassóban általában minél régebben politizált valaki, annál nagyobb kereskedő volt. Ez véleményünk szerint nem vagy nemcsak a politikában eltöltött idővel, inkább a városvezetésben eltöltött idő alapján gondolható nagyobb életkorral lehetett összefüggésben, hiszen több idő alatt könnyebben lehetett nagyobb vagyonra szert termi, amelyből pedig nagyobb összeget lehetett árucserébe fektetni. Másrészt a kereskedelembe forgatott tőke az örökölt vagyontól is nagymértékben függött, mint ahogy esetleg ma már kideríthetetlen egyéni tényezőktől is. Megjegyzendő, hogy a kisebb volumenű kereskedők közül is kilencen voltak, akik a város irányításában részt vettek.

41 Kiemelendő azonban, hogy nevük alapján e személyek mintegy fele (öten, 55,5%) kézműves volt, akik közül négyen a vámnapló bejegyzései alapján mesterségük gyakorlásával kapcsolatos árukat forgalmaztak, így tulajdonképpen csak részben tekinthetjük őket kereskedőknek.

42 Ez a jelenség általános volt a középkori Európában, ahol a kereskedelmet tekintve nem volt éles határvonal a kereskedők és a kézművesek között, hiszen a kézművesek is eladták a fogyasztóknak termékeiket,

43 de egyébként a középkorban „gyakorlatilag úrtól parasztig mindenki vett és eladott".

44 Nem minden nagykereskedő vett tehát részt a politikai életben, sőt arányuk meglehetősen alacsony volt (20%, a később politizálókat is ideszámítva is mindössze 38 A zálogba vételre lásd PHILIPPI 1986. 88-91. p. 39 Az említett tisztségekre lásd TEUTSCH 1892. 2. p.; HORVÁTH 1905. 82-84., 87. p.; FRÁTER 1930. 63-65. p.; MÜLLER 1941. 41-42., 46-47. p.; PHILIPPI 1986.130-136. p.; GÜNDISCH 1993. 71., 77., 79. p.; NUSSBÄCHER 2001.295., 299-300. p. (mindez románul: NUSSBÄCHER 1994. 80-81., 85-87. p.), a gazdasági jellegű hivatalokra lásd még: SIMON 2006. 14-16. p. 40 Életére és viselt tisztségeire lásd STENNER 1916. 9. p.; NUSSBÄCHER 1988. 26-29. p. 41 Theis Hoffgreb, Clemens arcufex, Johannes Kemmel (coriarius), Hans, Johann Krell (Krelle, Krellen), Matthias Zeller (Seiler), Loerencz, Laurentius Fleischer (Flescher, Karnifex, Lanio), Petrus Roth, Petrus Sartor, Crus (Crusz, Crwsz) Endris (Andreas). BL BMPH A - A 25/1503. fol lr. STENNER 1916. 13., 79., 85., 138., 4L, 119., 126., 26. p. A nagy időbeni távolság miatt kevésbé tartjuk valószínűnek, hogy az 1553-ban esküdtté választott Johannes Fleischer (Flescher, Karnifex, Lanio) 1503-ban kereskedett volna. Hivatalviselésére lásd STENNER 1916. 41. p. 42 További példák 16. századi brassói kézműves-kereskedőkre: MANOLESCU 1965. 233-236. p. 43 POUNDS 1995. 125-126., 138. p.; NICHOLAS 2003. 101., 123. p. Vö. NICHOLAS 1997. 121. p.; MOLLAY 1993. 136., 140. p.; MOLLAY 1995. passim. 44 KUBINYI 2008. Köszönöm a szerzőnek és Szende Katalinnak, hogy a kéziratot a megjelenése előtt rendelkezésemre bocsátották.