Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

III. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG - A GAZDASÁGI ELIT - Simon Zsolt: Brassó kereskedőelitje az 1503. évi huszadnapló alapján

A legtöbben, nyolcan, kivitellel és behozatallal is foglalkoztak (őket vegyes kereskedőknek neveztük), a többiek zöme csak kivitellel, s pusztán egyvalaki csupán behozatallal. Egy személy kivételével a vegyes kereskedők bonyolították le a legnagyobb összforgalmat, zömük pedig a legértékesebb fuvarokat is szállította, utánuk következtek az exportőrök, az egyetlen importőr pedig az utolsó előtti volt e tekintetben. A legértékesebb szállítmányok általában 300 és 1900 forint közötti összegeket értek (egy 132 forintos fuvar kivételével). A legkisebb fuvarok értéke általában 20 és 86 forint között mozgott, ami a legnagyobb szállítmányok értékéhez viszonyítva meglehetősen alacsony: ugyanazon személy esetében a két értékkülönbsége 100 és 1800 forint között, aránya pedig 4 és 12 között mozgott, de ezek az értékek inkább az utóbbihoz voltak közelebb. Ez arra utal, hogy még a legtehetősebb kereskedők sem vetették meg a kisebb üzleteket, igyekeztek kihasználni minél több kivitelre vagy behozatalra adódó alkalmat. Amikor a kereskedőknek az egész évben csak egy fuvarjuk volt, értelemszerűen ezeknek az értékei egyben a legkisebb és a legnagyobb fuvar értékei is voltak ezek 300 és 550 forint között mozogtak, tehát néhány száz forinttal meghaladták a többi kereskedő legkisebb szállítmányának értékét. A legnagyobb szállítmányok birtokosai tehát sűrűn kereskedtek, mind behozatallal, mind kivitellel foglalkoztak, és képesek voltak egyszerre 500 forintnál nagyobb összeget az árucserébe fektetni (vagy legalábbis ekkora mértékű hitelt felvenni). A legnagyobb forgalmú kereskedők között azonban, akiket az összforgalmat illetően az első tizedbe tartozó személyekkel azonosítottunk, a vámnaplóban „nagykereskedőknek"-nek nevezett személyek mellett még mások is találhatók (forgalmukat az 5. táblázat szemlélteti). Ezen személyek árucseréje azonban, egy személy kivételével talán, meglehetősen különbözött a „nagykereskedők"-étől. Elsősorban összforgalmuk jóval kisebb volt, mint a legfontosabb „nagykereskedők"-é (a két csoport legnagyobb összfuvarának értéke közti különbség mintegy 8000 Ft, a kettő aránya 12), noha a legkisebb „nagykereskedők"-énél nagyobb volt (max. 542 Ft-al). A következőkben főleg a „nagykereskedők" kisebb összforgalmú tagjaitól tért el ezeknek a második csoportba sorolt brassóiaknak a kereskedelmi gyakorlata: gyakran, 7-18 alkalommal üzleteltek, mindannyian importőrök voltak, és az egyes szállítmányok értékének mind a minimuma (5^0 Ft), mind a maximuma (50-225 Ft) jóval alacsonyabb volt a „nagykereskedők" esetében tapasztalható értékeknél. Véleményünk szerint éppen ez utóbbi ismérv alapján különítették el a vámnaplóban a „nagykereskedők"-et. A brassói példa alapján a két kereskedőkategória közti küszöböt egy 200—300 forint közötti vagy körüli összeget érő rakomány jelenthette (a nagykereskedőkként nyilvántartottak közül a 132 Ft összforgalmú személy ez alól kivétel lehetett).