Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

III. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG - A GAZDASÁGI ELIT - Simon Zsolt: Brassó kereskedőelitje az 1503. évi huszadnapló alapján

SIMON ZSOLT BRASSÓ KERESKEDŐELITJE AZ 1503. ÉVI HUSZADNAPLÓ ALAPJÁN A középkori Brassónak az árucsere szempontjából igen kedvező volt a földrajzi fekvése, hiszen Magyarország délkeleti határán, Levantét Közép-Európával összekötő fontos kereskedelmi útvonalak kereszteződésénél feküdt.

1 A 14. század közepétől kezdve több fontos királyi kiváltságlevél is serkentette és biztosította a település felvirágzását. Közülük a legjelentősebb kereskedelmi j ellegű privilégiumok a következők voltak: 1364-ben a brassóiak éves vásár tartására kaptak jogot, 1369-ben árumegállító jogot a lengyel és német kereskedők által hozott posztóra, 1395-ben a Havasalföldre kivitt árukra, 1468-ban a Havasalföldről és Moldvából szállított árukra, végül 1498-ban minden Brassóba hozott árura, 1408-tól pedig minden erdélyi településen kicsinyben is árusíthattak a város lakói. 1358-ban a Havasalföldön, 1368-ban a „tatár vidékeken", 1369-ben a Bulgáriában, 1370-ben a Zárában, 1395-ben a Bécsben való kereskedésre kaptak privilégiumokat. A 14. század végétől a havasalföldi és a moldvai vajdák is adtak kereskedelmi kiváltságokat a brassóiaknak, amelyekben az utóbbiak a Havasalföldön való kereskedés szabadságát, illetve Moldvában a kicsiben való kereskedés jogát kapták meg.

2 Lényegében a szerencsés földrajzi elhelyezkedésnek és a kiváltságoknak köszönhetően 1500 tájára Brassó Erdély legnagyobb és Magyarország másodé-ötödik (attól függően, hogy mely népességbecsléseket vesszük alapul) legnagyobb településéve vált: 1489-ben mintegy 9500-10 500, 1510-ben 8200-9100 személy élt a városban.

3 Brassó ugyanakkor Erdély egyik legfejlettebb kézmüvesközpontja volt, ahol 1475-ben és 1500-ban 36 volt a kézművesmesterségek száma.

4 Az egyes településekről a külföldi egyetemekre beiratkozott hallgatók száma alapján kidolgozott városhierarchiában Brassó 170 diákkal az ország harmadik legfontosabb helysége volt, az egy gazdasági egységnek tekintett 1 MANOLESCU 1965.29-30., 65-66. p., térképmelléklet a könyv végén. A város középkori történetére lásd PHILIPPI 1986., továbbá a korai évszázadokra még lásd GYÖRFFY 1963. 827-828. p.; KlLLYEN 1984.; BENKŐ 1994. Brassó középkori kereskedelmére lásd FRÁTER 1930.; MANOLESCU 1965.; NUSSBÄCHER 1984-1988.; PHILIPPI 1986. 122-130. p. A tanulmány az MTA Határon Túli Magyar Tudományos ösztöndíjprogram támogatásával készült. 2 A kereskedelmi kiváltságokra lásd MANOLESCU 1965.15-73. p. 3 DRASKÓCZY 1999. 20. p. 74. jegyz., 25. p. GRANASZTÓI György Brassó lakosságát 6000 személyre becsülte. GRANASZTÓI 1980. 157. p. A Brassónál esetleg nagyobb magyarországi városok becsült lélekszámára lásd SZŰCS 1955. 43—44. p.; GRANASZTÓI 1980. 157. p.; KUBINYI 1996. 149. p. 70. jegyz., 149-150. p. 72. jegyz. 4 GRANASZTÓI 1972. 380-381. p. A középkorban a város művészeti szempontból is jelentősnek tekinthető. PHILIPPI 1983. 20. p. URBS. MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV III. 2008. 387-408. p.