Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

III. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG - A GAZDASÁGI ELIT - Teke Zsuzsa: Zágráb városának kereskedőelitje az 1544-1558. évi harmincadjegyzékek alapján

ni kereskedelmi tevékenységüket, a városon belüli és kívüli kapcsolataikat, a város politikai életében játszott szerepüket. 2. A zágrábiak külkereskedelme „ab antiquo" jelentős volt. Az állatkivitel és az iparcikk, levantei áru behozatala kereskedelmi tevékenységüknek régtől fogva jellemzője. Egy 1343. évi, harrmncadfizetésükkel kapcsolatos okmány szerint a zágrábiak állataik ellenében „.. .de Venetiis, Theutonia et aliis quibuslibet extranis partibus..." hoznak be szövetet, fűszereket.

4 1484-ben, amikor ismét egy vámfizetéssel kapcsolatos ügy került terítékre, lényegében az előbbihez hasonló szöveggel találkozunk. A zágrábiak „boves, porcos et alia pecora ac pannos, oleum necnon alias merces de Croatia, Italia, Alemania et aliis provinciis ad partes Hungarie et ex converso de partibus Hungarie et Sclavonie ad easdem exteras regiones" szoktak szállítani.

5 A különbség a két szöveg között csak annyi, hogy a 14. században a szövet mellett az olaj helyett a fűszert tartották fontosnak kiemelni, és nem tettek említést a zágrábiak magyarországi kapcsolatairól sem. Bár a királyi privilégiumok alapján Zágráb kereskedelme már a 14. században az egész ország területére kiterjedhetett, minden jel arra mutat, hogy tevékenységük tényleges színtere Horvátország és Szlavónia volt, és csak a 15. század végétől, 16. század elejétől beszélhetünk az ország belső területeivel való rendszeresebb kapcsolatok kiépüléséről. Ez összefüggésben lehetett az Itáliába irányuló marhakivitellel, amelybe a zágrábiak is bekapcsolódhattak. Pásztor János firenzei eredetű zágrábi polgár 1513-ban 7000 állat szállítására tett ajánlatot a Signoriának, 1515-ben pedig 5000 marhát szállított Velencébe,

6 ami arra vall, hogy nagyban kereskedett, kiterjedt beszerzési körzettel rendelkezett. 1535-ben I. Ferdinánd felrótta a zágrábiaknak, hogy nemcsak a saját, hanem mások barmait is vámfizetés nélkül viszik át „per loca tricesimarum regni nostri Sclavonie", s most is így hajtottak át ezer állatot.

7 A zágrábiak minden bizonnyal azért szabálytalankodtak, mert az üzletben maguk is érdekeltek voltak. A harmincadjegyzékek tanúsága szerint a zágrábiak külkereskedelme nem vesztett jelentőségéből a 16. század negyvenes-ötvenes éveiben sem. Bár közvetlen kapcsolatukat Velencével és az olasz részekkel - partes italicas - továbbra is fermtartották, az olasz kereskedőkkel mégis elsősorban a „Laibacher Strasse" nagy áruelosztó központjaiban, Pettauban, Laibachban, Triestben, Goriziában kerültek összeköttetésbe. Pettau és Laibach a 16. szazadban szerzett kiváltságai folytán - árumegállító jog, az idegenek kereskedelmének a városi polgárok érdekeinek megfelelő szabályozása 8 kiemelkedő helyet foglalt el a Magyarország és Itália közötti kereskedelem lebonyolításában. 4 Monumenta Zagrabiae I. 165—167. p. 5 Monumenta Zagrabiae Hl. 327. p. 6 Diarii di Marino Sanuto, XVI. 643. Idézi: TUCCI 1975. 155. p.; PlCKL 1971. 85-86. p. 7 Monumenta Zagrabiae XII. 143. p. 8 PlCKL 1971. 77-80. p.