Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)
II. KAPCSOLATOK ÉS ÖSSZEKÖTTETÉSEK: VÁROS, VIDÉK, HÁTORSZÁG - Bessenyei József: Baráti Fábián nagyszombati kereskedő kapcsolatrendszere
tanácsát, hogy Sánta Ambrus tartozása fejében Baráti Fábián áruit és kocsiját árestálta! 23 Közös vállalkozásaik közül feltétlenül említést érdemel az Orros Mihály gyöngyösi polgárral bonyolított ügylet. Baráti, aki már korábban üzletelt Orrossal, 1000 darab ökörbőrt rendelt, megígérve, hogy többet is átvesz, a bőrökért iglaui süveggel, boroszlói és hosszú lőrembergerrel, azaz nürnbergi posztóval fizet. Orros be is tartotta a megállapodást, és a mondott helyen és időben (Ságon, március 27-én) meg is jelent az áruval, sőt a megbeszéltekben bízva az ezren felül még 13 000 ökörbőrt szállíttatott oda. Továbbá gyöngyösi házában is felhalmozott 10 000 báránybőrt. Hihetetlenül nagy mennyiségek ezek, amelyek a vállalkozás méreteit és a megcélzott külső piac nagyságát egyaránt mutatják. Hiába várakozott azonban Barátira, aki nem jelent meg, úgyhogy egy idő után az árut - fizetség fejében - elraktároztatta, majd pert kívánt indítani Baráti ellen a nagyszombati tanács előtt. Orros társa lehetett a későbbi temesvári hős, Losonczy István jobbágya, Kádas Benedek, akinek e tárgyban Orroshoz intézett, 1543. július 30-án keltezett leveléből megmdjuk, hogy követelései fejében Baráti és Sánta áruit Nagyszombatban árestálták, azaz lefoglalták. Kádas elismerte, hogy ő tartozik Barátinak és Sántának, s már ki is fizette volna őket, ha a megbeszélt helyre és időre eljöttek volna. (Ez a hely Bakabánya lehetett, ahonnan Kádas levele kelt.) Kádas kinyilvánította, hogy az új helyzetben is kész megfizetni tartozását. Két feltételt szabott: először is jöjjenek el Gyöngyösre, s ott rendezzék ügyeiket, másodszor pedig azt kívánta, hogy a tartozása fejében összegyűjtött bőröket Ságon adhassa át, ne kelljen velük Nagyszombatba utaznia, félt ugyanis attól, hogy a hitelezők rajta hajtják be a két nagyszombati kereskedő tartozását az ő nagyszombati áruinak árestálásával. Félhetett a letartóztatástól is, nem alaptalanul, mert hamarosan Nagyszombatban - bizonyára Sánta és Baráti fellépése következtében - lefoglalták Orros és Kádas javait. Kádas érdekében földesura, Losonczy István is közbenjárt, s azt írta a nagyszombati tanácsnak, hogy jobbágya gyakran próbált Barátival megegyezni, részben számadás, részben pereskedés útján, ez azonban Baráti hanyagsága miatt nem sikerült. 24 Hogy Kádas saját pénzét forgatta az üzletben, vagy kölcsönök útján teremtette elő ezt a nem kicsiny összeget, nem tudható, mindenképpen figyelemre méltó azonban egy jobbágy ilyen aktív részvétele a kereskedelemben. Barátival azonban ekkor sem sikerült a megegyezés, mert ő ekkor a morvaországi marhakereskedelem központjában, Pusztapécsen tartózkodott. Gyakran szólították oda ügyei, mert a város kiváltságai úgy szóltak, hogy a Magyarországról Morvaországba hajtott marhát Pusztapécs érintése nélkül máshová hajtani nem szabad, s a harmincadot is ott kell megfizetni. 25 Hiába szólította fel a nagyszombati tanács a hazatérésre, ő 1543. augusztus 25-én kelt levelében azzal mentette ki magát - és ez valóban hihető -, hogy nem tud egyhamar visszatérni Nagyszombatba, mert bizonyos katonák 23 1550. január 2., Zólyom. Wolfgang a Puchaim zólyomi kapitány - Nagyszombat város tanácsának. PÁL NSZ Nagyszombat v. Miss. N. 1518. 224. fol. 24 Az Orros-Kádas ügyről SZAKÁLY 1990. 129-130. p. 25 TAKÁTS 1905. 231. p.
