Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)
IN MEMORIAM KUBINYI ANDRÁS - Szende Katalin: Kubinyi András, a várostörténész
zépkori Osztály vezetőjeként hivatalból követte nyomon az ásatásokat. A későbbiekben, az ELTE Régészeti Tanszékének tanáraként még fontosabbá vált számára az ásatási eredmények alapos ismerete. Ezért bármilyen témát dolgozott is fel, mindig kitért a régészeti vonatkozásokra, a mezővárosok topográfiájától a sókereskedelemig, a plébániatemplomok kibővítésétől a korai városmagokig. Természetes volt tehát, hogy a középkori régészeti konferenciákon mindig őt kérték meg áttekintő várostörténeti előadások megtartására. 73 De beépítette tanulmányaiba más történeti segédtudományok, így a pecséttan, a numizmatika, az epigráfia, a genealógia terén végzett kutatásait is. 74 Az interdiszciplináris megközelítés szükségességét egyetemi oktatómunkájában is mindig hangsúlyozta, ez vált az általa kialakított ,JKubinyi-iskola" egyik fő jellemzőjévé. Munkásságának idejére esik a társadalomtörténetben, és ezen belül a várostörténetben is a kvantifíkáció fénykora. Kubinyi, részben forrásaiból következően is, sohasem vált ennek az irányzatnak a követőjévé. Ahol szükségét érezte, törekedett arra, hogy számszerűsítse adatait - a legjobb példa erre a centralitási pontszámítás kidolgozása -; ugyanakkor kerülte a kifinomult, de sokszor a befektetett munkával nem arányos eredményeket hozó matematikai módszereket vagy a bonyolult táblázatokat. Szívesen alkalmazott viszont érveinek alátámasztására térképeket és alaprajzi vázlatokat, egyes településekről és nagyobb területi egységekről egyaránt. Az általa tervezett térképek a legfontosabb szerepet a piackörzetek és a városhálózat bemutatásában játsszák. 75 A széles körű forrásismeretet egyrészt a választott témák is megkívánták, másrészt Kubinyi egyetemi professzorai, mindenekelőtt Szentpétery Imre és Kumorovitz L. Bernát is az igényességet, a teljességre törekvés vágyát plántálták bele. Szinte kívülről ismerte és gyakran fejből idézte a Magyar Országos Levéltár Mohács előtti anyagát, és természetesen az összes kiadott forrást, beleértve a 18. században közzétett vagy külföldön kiadott, alig elérhető gyűjteményeket is. Szerencsés módon kutatásai második-harmadik évtizedétől kezdve fotómásolatban rendelkezésére állt a határon túli városi levéltárak anyaga is a Diplomatikai Fényképgyűjteményben. Ezenkívül saját levéltári kutatásokat is végzett a Felvidék városaiban, valamint Bécsben. A pontosság és megbízhatóság alapkövetelmény volt számára. Hadd hivatkozzam itt személyes tapasztalataimra: a lábjegyzetei alapján visszakeresett adatok mindig a legapróbb részletekig megállják a helyüket; ezt nevelte bele szelíden, de vasszigorral tanítványaiba is. A nemzetközi eredmények beható ismerete szintén fiatalkorától jellemző volt rá. Már korai munkáiban is gyakran hivatkozik a legfrissebb német vagy angolszász szakirodalomra, amelyhez az 1950-60-as években nem lehetett egyszerű feladat hozzájutni. Természetesen jól ismerte a szomszédos országok kutatásának számottevő eredmé73 KUBINYI 197le.; KUBINYI 1985b.; KUBINYI 1991c. 74 Csak két kiragadott példa: KUBINYI 1961.; Nagyszebeni pénzverés. 75 Komoly heurisztikai szerepet töltöttek be például az egy-egy településről egyetemre járók számát feldolgozó térképei, KUBINYI 1971d. 64., 66. p. Későbbi kutatásai közül az Alföld városhálózatát bemutató, igényes kivitelezésű térképmellékletet emelem ki (KUBINYI 2004a. melléklet).
