Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

IN MEMORIAM KUBINYI ANDRÁS - Szende Katalin: Kubinyi András, a várostörténész

tó. A szempontok összeállításában fontos volt, hogy országosan egységes forrásanyag álljon rendelkezésre, és hogy a jellemzők számszerűen értékelhetők legyenek. Ennek hiányában nem kerültek be olyan, másutt vagy más korszakokra vonatkozóan alapvetőnek tekintett jellemzők, mint a népességszám, a topográfiai komplexitás, a plébániatemplomok alapterülete vagy a zsidó népesség jelenléte. A felhasznált ismérvek mindegyikét 1 és 6 közötti ponttal értékelte, és ezek összegével fejezte ki egy település ún. centralitási pontszámát, amely így elméletben maximálisan 60 lehetett volna, a gyakorlatban a legmagasabb pontszám, Budáé, 55 lett. A pontszámok osztályozása alapján azután hét kategóriát állított fel, amelyek közül az első négyet, azaz a legalább 16 pontot elért településeket tekintette a városhálózat részének.

64 Élete végéig a középkori országterület kétharmadát tudta ezzel a módszerrel megvizsgálni,

65 ami összesen 94, városfunkciót betöltő települést jelentett. Az eredmények óvatos extrapolálásával a késő középkori Magyarország városias településeinek számát ezzel mintegy 150-re becsülte. Tervét, hogy az egész ország területét feldolgozva, a központi helyek jegyzékét piackörzeteikkel együtt térképre vetítve könyv alakban is közzéteszi, idő előtti halála megakadályozta. Egyik utolsó tanulmányában visszatért a terminológiai kérdések tisztázásához is.

66 Végül, de nem utolsósorban a városiasodás vizsgálatának keretei közé tartozik sőt témáját tekintve az áttekintés elejére kívánkozna - a korai városok kérdése is. Itt szintén definíciós kérdésekkel állunk szemben: „mióta nevezhetünk egy települést városnak?", „minek nevezzük a középkori városokat megelőző időből kimutatható, nem falusias jellegű településeket?"

67 Ezeket azonban a késő középkori helyzettől eltérő, annál jóval szűkösebb forrásbázis alapján kellett megválaszolni. Kubinyi itt is sikerrel hasznosította a településföldrajz eredményeit, és a további kutatás számára biztos alapokat jelentő következtetésekre jutott. Egyrészt kimutatta, hogy az ország 11-12. századi gazdasági és társadalmi helyzete is lehetővé tette korai városias települések létrejöttét, másrészt felhívta a figyelmet arra, hogy ezek morfológiai szempontból lényegesen eltértek a későbbi városoktól. A legtöbb korai központ többmagvú volt: funkcionális, jogi és gyakran etnikai szempontból is különálló településrészek halmazaként értelmezhetők. Ezt fejtette ki már Major Jenő is a korai vásároshelyekre vonatkozóan.

68 Kubinyi azonban Majorénál szélesebb értelemben, a püspöki, ispáni, és mindenekelőtt a királyi székhelyekre vonatkozóan is kimutatta ezt a területileg szét63 Legutolsó és legrészletesebb kifejtésük: KUBINYI 2004b. 12-16. p. A figyelembe nem vehető szempontokról uo. 16-22. p. 64 A kategorizálás aprólékos bemutatása: uo. 22-27. p. 65 Az ország területét több lépésben, különböző - általában nehezen hozzáférhető — helyi kiadványokban dolgozta fel: Dél-Dunántúl: KUBINYI 1989.; Nyugat-Dunántúl: KUBINYI 1996b.; Északkelet- és Közép-Magyarország: KUBINYI 1999c.; Alföld: KUBINYI 2000a. 7-102. p., Fejér megye: KUBINYI 2004c. 66 KUBINYI 2006. 67 KUBINYI 1996d. 36. p. 68 MAJOR 1966.