Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

II. KAPCSOLATOK ÉS ÖSSZEKÖTTETÉSEK: VÁROS, VIDÉK, HÁTORSZÁG - Petrik Iván: A Nyulak szigeti apácamonostor vámkonfliktusai Budával és Pesttel

hogy formális pert kezdeményezzenek. A vámjog tehát nem szolgálhatott per tárgyául, a polgárok erőszakos jogérvényesítése viszont igen. A vámszedés akadályozása miatt az apácák többször is kezdeményeztek pert, de ezeket, általunk nem ismert módokon, a polgároknak mindannyiszor sikerült kikerülniük. Erre irányult az 1332-es, 1464-es, 1468-as és az 1516-1526 közötti perkezdemény és szinte valamennyi tiltakozás. Annak magyarázatát, hogy az említett esetekben nem ismert az ügyek lefolyása, nem a források hiányában látjuk, hanem abban, hogy a polgároknak sikerült kibújniuk a perek alól. Ehhez a központi hatalom hallgatólagos támogatása is kellett. Azaz a királyok, ha meg nem is engedték, de elnézték a polgárok bizonyos, nem teljesen jogszerű lépéseit. Amikor feltétlenül szükségesnek és kikerülhetetlennek mutatkozott, az uralkodók újabb és újabb oklevelekben nyilvánították ki, hogy az apácákat támogatják, sőt a legfontosabb kérdésben, azaz a vámmentes éves vásár ügyében, az apácák érdekeit szem előtt tartva döntöttek. De nyilván nem akartak „túllőni a célon", az ország legjelentősebb városainak a szempontjait sem lehetett teljesen figyelmen kívül hagyni. A Mátyás-kori kancelláriában használtként számon tartott formuláskönyvben maradt fent Szentpéter külváros vámmentes éves vásárának engedélye. Ennek az arengája jól mutatja, mit is jelentett a királyi hatalomnak Buda és környéke: királyi székhelyet, amelynek gazdasági fejlődése az országéval azonos: „Nos civitatem nostram Budensem, quasi sedes & solium dignitatis regiae existit cupientes de suis relevare desolationibus, quod etiam erit pro commodo & utilitate regni nostri & incolarum ejus.. ."

65 A királyi hatalomnak ezzel szemben súlyos kötelezettségei voltak az egyházzal jelen esetben a Nyulak szigeti apácamonostorral szemben is. A királyi kancellárián az apácák érdekében kiállított oklevelek arengái felvonultatják az erre vonatkozó érveket is. Ezek egyik fö eleme, hogy „korábbi királyok"-tól (divos reges predecessor es; priores progenitores),

66 esetleg a „szent királyoktól" (sancti reges)

61 kapott kiváltságuk a vámszedés, amelyet kiegészít az, hogy már „régóta" (ab antiquo) birtokolják, olykor hangsúlyozva, hogy „zavartalanul" (pacifice).

6

* Másik elem a kegyes adományként való értelmezés, amelyet nem szabad megváltoztatni. Ez az érvelés már az Árpád-korban megjelenik,

69 majd később, kicsit egyszerűsödve folyamatosan jelen van.

70 A 14. század 65 KOVACHICH 1799. 539. p., A vásárengedély későbbi betoldás. Vö. BÓNIS 1972. 144-145. p. 66 1351: MOL DL 5369; 1391: MOL DL 7716.; 1395: MOL DL 8056.; 1429: MOL DL 12 126.; 1464: MOL DL 16 034.; 1492: MOL DL 19 844.; 1512: MOL DL 1293.; 1515: MOL DL 22 665; 1524: MOL DL 23 972.; 1516-1526: MOL DL 23 471. 67 1320: MOL DL 2002.; 1520 k.: MOL DL 36 498. 68 1332: MOL DL 2712.; 1394: MOL DL 7918. 69 1 290: MOL DL 1424., Bp. 1.

260. p. „non sit consonum, ut ad pias causas tradita seu collata in aliquo minorentur" 70 „donatio elemosinaria" - 1351: MOL DL 5369.; „concessio pia" - 1395: MOL DL 8056.; „perpetua elemosina" -1492: MOL DL 19 844.; „Nolentes [...] tarn piam, quam saluberrimam ordinationem et elemosinariam largitionem [...] immutari" - 1524: MOL DL 23 972.; „in perpetuam elemosinam" 1516-1526: MOL DL 23471.