Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)
II. KAPCSOLATOK ÉS ÖSSZEKÖTTETÉSEK: VÁROS, VIDÉK, HÁTORSZÁG - Petrik Iván: A Nyulak szigeti apácamonostor vámkonfliktusai Budával és Pesttel
Budára és Pestre érkező kereskedőnek megparancsolja, hogy fizessék meg az apácáknak a vámot. Ez alól csak azok nyerhetnek felmentést, akiknek szabadsága régiségben vagy ítéletileg (diuturnaliter sive judicialiter) felülmúlja az apácákét. Mindenki más, tehát azok, akik csupán szavakkal, vagy az apácák privilégiuma után kiadott oklevelekkel (litter as novas post privilégia ipsarum dominarum emanatas) tudják bizonyítani mentességüket, fizessék meg a vámot. 50 A jogelvet tehát érvényesítették az apácákkal kapcsolatban is, javukra és hátrányukra egyaránt. A megoldáshoz közelebb vihet, ha megkülönböztetjük a vásár vámmentességét a polgárok vámmentességétől. A polgárok az ismert esetekben vásáruk vámmentességét, ezzel nyilván alacsonyabb árakat, kedvezőbb felvásárlási lehetőségeket akartak elérni. Hogy személyükben vámmentesek lettek volna, az apácákkal folyó konfliktusaikban nem merült föl ugyanolyan hangsúlyosan. Az apácák tiltakozásairól kiállított oklevelekben általában az szerepel, hogy a polgárok nem engedik behajtani, vagy nem engedik megfizetni a vámot, és csak ritkán az, hogy nem fizetnének. 51 1313-ban (mint ahogy korábban és majd később is) a polgárok azt akarták elérni, hogy éves vásárukat ne mellőzzék azért a kereskedők, mert vámot kell fizemiük. A vásár vámmentességéhez viszont nem kapcsolódott semmilyen formában az 1244-es kiváltságuk. Ennek érdekében tehát nem tudták felhasználni privilégiumukat, csak az 1287-es vásárengedélyt, ami viszont már későbbi volt az apácák vámjogánál, ráadásul az apácák fel tudták mutatni az annak érvényességét visszavonó királyi oklevelet. Azaz, még ha bizonyítottnak látjuk is, hogy a vásárengedély, a vámmentességet leszámítva, érvényben maradt, nem volt alkalmas arra, hogy az apácákkal szemben felhasználják. Más olyan oklevéllel pedig, amely az említett jogelv alkalmazásához megfelelő lett volna, nem rendelkeztek. Ezért nem tudták a jogelvet alkalmazni az apácák ellenében. Amikor Tamás érsek hivatkozik rá, az is egyértelműen az apácák számára kedvező. Mint már említettük, az 1313-as esetet leszámítva nem találkozunk hagyományosan végigvezetett perrel, tehát olyan esettel, amikor a felek meghallgatása és az okleve50 MOL DL 16 714. 51 Bp. I. 342-343. p. 1290. „tributum [...] interdicere [...] presumpsitis" MOL DL 1424., Bp. I. 260.; 1290. „dampnificaverint [...] prohibendo tributa..." MOL DL 1292., Bp. 1.261-262. p.; „tributarios [...] expulissent, nonpermittendo tributum [...] percipere..." MOL DL 1425., Bp. I. 295. p., 1299. „vectigalia et tributa [...] percipere et exigere [...] impedire presumunt." MOL DL 1546., Bp. I. 342-343. p.; 1313 „Ín exactione tributi [...] tributarios [...] ímpedirent [...] etturbarent." MOL DL 1837.; 1429.: „nullum tributum [...] solvere [...] permisissent nec permitterent..." MOL DL 12 126.; 1432.: „tributum [...] exigi [...] non permitterent..." MOL DL 12 469. - Ezek az adatok arra utalnak, hogy a polgárok nem engedik, akadályozzák, tiltják a vámszedést. Nem engedik bemenni a városba a vámot fizetni szándékozó kereskedőket 1512-ben: „intrare minime permitterent et nec permitti facerent" MOL DL 22 295 és 1524-ben: MOL DL 23 972.1492-ben a királyi megparancsolja, hogy a vámot „exigere permittere et permitti facere [...] debeatis" MOL DL 19 844. Megtagadják 1367-ben.: „in solutionibus plenarie eisdem faciendis nimium eis resistentes [...] nec ipsum solvere curaretis..." MOL DL 5582.
