Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Pál Judit: Katolikus bíró a református város élén. Egy városi bíró karrierje a 18. század közepén Szatmárnémetiben

alattvalók megfegyelmezése a fenti történetben is a katolikus vallás térhódításával járt párhuzamosan, illetve a rekatolizáció ezeknek a folyamatoknak az eszközéül szolgált. A vallás igencsak fontos szerepet játszott a hétköznapokban. A felekezetek közti erővonalak állandó mozgásban voltak. A protestánsok bár Szatmárnémetiben többségben voltak, mégis defenzívába szorultak. Az állandó térvesztés frusztrációt okozott, és ez néha kétségbeesett cselekedetekre ragadtatta őket, ezzel azonban nem tudták megakasztani az állami kontroll erősödésének folyamatát. A nyílt konfliktus kirobbanásához valószínűleg az is hozzájárult, hogy Zanathy nem volt igazi közvetítő. Ehhez a szociálantropológusok szerint legalább két társadalmi hálózat tagjának kellett volna lennie, és a kettő közti kommunikációt elősegíteni. O azonban, úgy tűnik, nem tudott/akart igazán beépülni a városi elitbe, ezért inkább csak a külső elvárásokat közvetítette, nem pedig a különböző szférák közti kapcsolatokat erősítette. Zanathy idegen volt Szatmár megyében, túlságosan is csak a Károlyiak kegyétől függött, a helyi elit - és nemcsak a városi, hanem ami jóval fontosabb, valószínűleg a megyei is - nem igazán fogadta be. Bár példája egyben azt is mutatja, hogy apatrónus-kliens viszony továbbra is a szociális mobilitás egyik kiemelt eszköze maradt. Úgy tűnik, a 18. század közepére a kliens-patrónus kapcsolat csak kismértékben alakult át a század elejéhez képest, legalábbis Kelet-Magyarországon. A kliensek kiválasztásában fontos szerepet játszott az azonos vallás. A hatáskörök még a század közepére, második felére is meglehetősen differenciálatlanok maradtak, elsődleges a személyes kötődés volt. Személyes volta mellett azonban ez a kötődés nem annyira a konkrét személyhez, inkább a családhoz kapcsolta a klienst. Meglepő tartósságához valószínűleg az is hozzájárult, hogy a Károlyi család volt a környék egyetlen igazán hatalmas családja. Zanathy példája egyben azt is mutatja, hogy a patrónus-kliens viszony továbbra is a szociális mobilitás egyik kiemelt eszköze maradt. Hivatkozott irodalom BAGOSSYé. n. BAGOSSY BERTALAN: Szatmár-Németi története. In: BOROVSZKY SAMU (szerk.): Szatmár-Németi sz. kir. város. Budapest, é. n. BURA 1994. BURA LÁSZLÓ: Szatmári diákok 1610-1852. Szeged, 1994. (Fontes rerum scholasticarum, V.) FALLENBÜCHL 1967. FALLENBÜCHL ZOLTÁN: A szepesi kamara tisztségviselői a XVTI-XVTLT. században. Levéltári Közlemények, 38. évf. (1967) 2. sz. 219-234.