Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)
I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Pál Judit: Katolikus bíró a református város élén. Egy városi bíró karrierje a 18. század közepén Szatmárnémetiben
Októberben pedig egy újabb helytartótanácsi parancs érkezett a diákság szétoszlatására. 50 Nyilván ezekre a parancsokra utalt Zanathy a levelében. A református kollégium betiltása és az egyik prédikátori állás eltörlése ellen nemcsak a város, hanem a környező vármegyék református lakossága is tiltakozott. Közös küldöttséget menesztettek Pozsonyba, majd Bécsbe az iskola ügyében, melynek 1754-55-ben Szatmári Sámuel városi jegyző - a Zanathy előtti bíró - is tagja volt. A küldöttség 1754 decemberétől 1755 márciusáig volt távol, hogy egy korábbi instanciájukat megújítsák, és az iskola visszaállítását kérjék. 51 A protekció keresése során Károlyi Ferencet is felkeresték. Károlyi megnyugtatta őket, hogy bár az iskolát nem állítják vissza korábbi formájában, de azért „consolatiót" nyernek, mivel „magam is nagy helyeken megmondottam, hogy ha azon oskola mostani restrictiójában fog maradni, vármegyénkbe csak esküdtet sem fogok kapni". 52 Végül a kedvezőtlen színben bemutatott kérést a királynő elutasította. A kancellár utolsó látogatásukkor csodálkozását fejezte ki, „hogy is praetendálhatja kigyelmetek, hogy az országb(an) a felsőbb tudományok annyi helyett adattassanak [...], hiszen ez a beneficium a katolikusoknak is csak két helyre szoríttatott az országb(an)", amúgy is „a szabónak, a vargának nem kell teológia, elég neki hajó gazda, de akár legyen az katolikus, akár református, akár más vallású, a religio sumokb(an) egyedül őfelségének vagyon egész hatalma, úgy disponál azok iránt, amint akarja". 53 Útjuk tehát eredménytelenül zárult. Majd 1757-ben ismét Bécsben keresték igazukat, a Helytartótanács az egri püspök véleményét kérte, ő azonban arra hivatkozott, hogy Szatmár most nem véghely, ezért a tolerancia sem indokolt. 54 Közben azonban egy másik ügy, a már említett tiszti lakások építése is borzolta a városiak kedélyét, s ez is legalább akkora felzúdulással járt, mint az előző. A beszállásolásoktól agyonterhelt lakosság idegenkedett az új intézménytől, még ha ez végső soron könnyebbséget jelentett is számára. A tiszti lakások építését Károlyi is szorgalmazta, és kezdetben a vármegye és a város egyetértett a kérdésben. Ebben Zanathynak nem kis érdemei lehettek. Bár a későbbiek ismeretében kétséges, mennyire volt hatékony a meggyőzés, esetleg csak megfélemlítésről volt szó. Zanathy mindenképpen szívén viselte az ügyet, és Károlyi Ferencet is gyakran tudósította a munka menetéről. 1752 őszén büszkén jelezte Károlyinak, hogy sikerült a várost meggyőznie: „az csekély s köztök gyakrabban előlbeszéllett moderatiom fordítja őket mind Excellenciád kegyes vezérlése alá, mind pedig n(emes) vármegyének szomszédságosabb ismeretére." Ha az ezredes továbbra is Szatmárra kívánja helyezni az ezredét, folytatta, „mi bizony egész városostul minden vonakodás és tergiversatio nélkül bevesszük, mert annyira capacitaltam a népet, csak legelső propositiommal is, hogy in tanti reaállottak, 50 Uo. 183. p. 51 MOL P392 Károlyi család - Törzsanyag. 167. fiók. Szatmár város. Szatmár, Bereg, Ugocsa és Szabolcs nemessége Csanádi Jánost és Gáspár Sándort választotta követnek. 52 Uo. 53 Uo. 54 SARKADI NAGY i860.184-185. p.
