Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Pál Judit: Katolikus bíró a református város élén. Egy városi bíró karrierje a 18. század közepén Szatmárnémetiben

vármegyei közigazgatási apparátus irányítója volt, az említett hivatalok betöltői rendszerint a bene possessionati köréből kerültek ki. Zanathy azonban nagy valószínűség szerint birtok nélküli, vagyontalan fiatalemberként szegődött Károlyi Ferenc szolgálatába. Ebben az időben , józsefházi" előnévvel jelenik meg, tehát úgy tűnik, közben Szatmár megyében sikerült birtokot szereznie. Valószínűleg Károlyitól kapott zálogbirtokról van szó, mert a Szatmár megyei kis falu az ecsedi uradalom része volt.

29 Zanathynak a vármegyei hivatal viseléséhez is szüksége volt a megyei birtokra. Mindenképpen érdekes, hogy Józsefházát és a szomszéd falut, Görbédet 1747-ben Károlyi Ferenc Bethlen Ádám grófnak adta vagy zálogosította el, aki még ugyanabban az évben továbbadta Zanathynak. O öt év múlva, 1752-ben visszabocsátotta a birtokot a kezdeti 10 ezer forint ellenében.

30 Valószínűleg egy jobb zálogbirtokot szerzett ezért az összegért, feltehetőleg Encsencset. Mindenképpen figyelemre méltó azonban, hogy Zanathy egy ekkora összeg fölött rendelkezett. Talán apósa segítette, talán Károlyinak vagy egyéb jó kapcsolatainak köszönhetően jutott kölcsönhöz - nem tudjuk eldönteni. Mindenképpen 1755-ben Szatmár megye birtokos nemesei között írták össze.

31 Zanathy szorgalmas, kötelességtudó, nagy munkabírású hivatalnok volt, amellett környezeténél jóval műveltebb, szélesebb látókörű ember. Nemcsak a számokhoz értett, hanem a szellemi foglalatosságra is időt szakított: érdekelték a vallás, az irodalom, a tudományok is. Hivatali teendői mellett írt, fordított, nyelvészkedett. Valószínűleg műveltsége révén is kedvelt vendége lehetett a Károlyi családnak. Szatmáron lakva rendszeresen átjárt Károlyi „udvarlására". A közös vallás is erős összekötő kapocs volt közöttük.

32 Károlyi Ferenc halála után annak fia, Antal is „megörökölte" apja kliensét. Az 1750-es évek végén Zanathy volt Károlyi Antal egyik bizalmi embere. Zanathy ezekben az években sajátos, valamiféle általános tanácsadói, „mindenes" szerepkört töltött be. Vármegyei hivatala mellett intézte Károlyi ezredének felszerelését, pénzügyeit, birtokügyeit, birtokvásárlásait, tanácsot adott a rokonokkal való osztozkodásban stb. A hatáskörök még a század közepére-második felére is meglehetősen differenciálatlanokmaradtak, elsődleges a személyes kötődés volt. Zanathy változatos szerepköre különben jól illusztrálja a Max Weber-i sémát is, hiszen szerinte a patrimoniális uralom egyik jellemzője, hogy az „illetékesség" és „hatóság" mai értelemben vett fogalma ismeretlen volt. 29 REISZIG-GORZÓ é. n. 575. p. 30 PETTKÓ 1911. 176-177. p. Ahogy a szerző megjegyzi: Zanathy „örült", hogy visszaadhatta Károlyi Ferencnek. 31 BAGOSSY é. n. 499. p. 32 Zanathy közös áhítatosságokra is átjárt a Károlyi családhoz, az egyházi ünnepeken úgyszintén, vagy legalább levélben köszöntötte patrónusai.