Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Szabó András Péter: Beszterce város fejedelemség kori kormányzata és politikai elitje. Egy archontológia forrásai és hasznosítási lehetőségei

A centumvirek élén legkésőbb a 17. század elejétől két tanácsviselt szószóló (oratores centumvirorum) állt

30 - egyiküket gyakran csak adjunctusként jelölték akik a százak tanácsából kikerülő két személlyel együtt egyben osztóbírák (Teilherren/partitores) is voltak. (Maga a tisztség a többi nagy szász városhoz hasonlóan Besztercén is 1573-ban tűnt fel először.)

31 A négy osztóbíró munkáját állandó jelleggel egy írnok segítette. A város tisztviselői karának összetétele a többi szász városétól lényegesen eltér. Hiányzik a polgármester (Brassóban főbíró) munkáját segítő, a belső tanács tagjai körül kikerülő városgazda (Stadthann, villicus), aki a pénzügyek irányítója volt, és sok helyütt bizonyos igazságszolgáltatási tevékenységet is ellátott. Ez a tisztség Besztercén csak a 18. szazad közepén jelent meg.

3 A tanácstagok közül azonban a 17. századi jegyzőkönyvek tanúsága szerint nyolcan praefectusként külön feladatokat láttak el. Ketten a város által bérelt besztercei huszad gazdálkodását felügyelték (Mautherren/praefecti vigesimarum), egy-egy fő a város három főkapujánál, az ispotálykapunál (porta xenodochialis v. nosodochialis/Spitalgesser Thor v. Spitalthor), a felső, vagy Fa utcai kapunál (porta superior v. lignaria/Holzthor), illetve az alsó, Magyar utcai kapunál (porta inferior v. angariarum, v. Ungarica Ungergeßer Thor, v. Ungerthor) beszedett vámot, a városba behozott élelmiszer, foként bor után kért kapupénzt kezelte.

33 További egy tanácsos a volt ferences kolostor és a belső malom (praefectus monasterii et molae interioris), egy másik az ispotály (praefectus Nosodochii v. Xenodochii), egy harmadik pedig a radnai völgy (praefectus vallis Valachalis) felügyelője volt. Más tisztségeket azonban valószínűleg a külső tanács tagjai láttak el, így például a belső malom kivételével a városi malmok felügyeletét (Mühlherren), a kocsmákét (praefectus cauponarum), valamint a templomatya (Kirchenvater) és a vásárbíró (Marktrichter) tisztét is. A város a belső és külső tanácsból kikerülő, nem főfoglalkozású tisztségviselőkön kívül számos alkalmazottal is rendelkezett. A legfontosabb a már említett jegyző, aki gyakran a kerületből származott, a lelkész, az iskola rektora és ludipraefectusa, az orgonista, az orvos (physicus) harangozó, a zenészek, a sörfozőmester, az erdőőr, a vincellér, a halastavak őre, a város pincéjének felügyelője, a nemritkán kisnemesi sorból kikerülő, városon kívüli feladatokat ellátó famulusok, toronyőrök, a városfalat és a kapukat őrző darabontok, illetve gyakran ágyúöntők, kőművesek és más mesteremberek etc. 30 A százak tanácsáról és a szószólói intézményről Daniel Gräser a 18. század végén a szász igazgatást általánosan jellemezve így ír: „Weilen es aber bey dergleichen Vorfallenheiten alle zusammen zu bringen schwer war, so wurden nur die altern Bürger oder Vorsteher der Zünfte dazu beruffen, welche den äussern Rath, oder wie sie sonst genennet werden, die Communitat ausmachten. Diese nun haben ihren Vormund, oder Oratorem Communitatis, nach der Zeit aber sind diese Glieder der Communitat, gleichwie auch der Magistrat, von dem Magistrat gewählet, und werden an den mehresten Orthen von ihrer Anzahl Hundert-Männer genennet." 107-109. p. 31 MÜLLER, G. E. 1985. 277-278. p. 32 MÜLLER, G. E. 1985. 41-43. p. A szebeni Stadthannról: RECHNUNGEN XIII. p. 33 A kapuprefektusok kérdését felületesen érinti KRAMER 1887. 32. és 66. p. A Holztor keletre, az ispotálykapu nyugatra, a Magyar utcai kapu pedig délnyugatra nyílt. A Magyar utca etimológiája bizonytalan, láthatóan egykorúan is hol az Anger (rét), hol pedig az Ungar (magyar) szót használták, és latin formája is ennek megfelelően variálódott.