Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Goda Károly: A hatalom szociológiája: közéleti városvezető csoportok a 15—16. századi Sopronban

Gering vette át fokozatosan a város első két emberének szerepét. Egymást váltogatva egészen az 1590-es évek közepéig irányították Sopront. Őket követően egy új vezetői csoport került az előtérbe, amely a 17. század első évtizedében játszott meghatározó szerepet a város közéletében.

25 A csoportképződések A vizsgált időszak kezdetének városigazgatását két nagykereskedő és emellett jelentős szőlőbirtokokkal is rendelkező városvezető, Cristoph Herb és Thomas Dresinger határozta meg. Ők az 1470-es évektől töltöttek be városbírói, illetve polgármesteri pozíciókat egészen az 1490-es évekközepéig (lásd az 1. és a 4. ábrái). Rajtuk kívül további 6 (többek között tótulajdonos, kádár és terménykereskedő) polgár vett részt az 1480-as évek városvezetésében, de a két fő pozíciót csupán rövidebb ideig tartották kezükben. Közülük Cristoph Herb és Jakob Joachim már második generációs főtisztséget viselő személy volt, ám a többiek a maguk erejéből, sikeres üzletekkel, jó házasságokkal és előnyös gyámkodásokkal érték el közéleti sikerüket. A csoport egyik tagja, Imre Magas második házassága révén rokoni kapcsolatba került ugyan egyik társával, Achaz Kronbergerrel, ebből a vezetői körből mégis csupán Martin Sighartnak sikerült városi pozícióját azonos nevű unokaöccse személyében átörökítenie az 1520-as évekre.

26 Az 1490-es évek közepétől kezdődő másfél évtizedben kevésbé volt koncentrált a vezetők csoportja (lásd az 1. és a 4. ábrái). A többségében középpolgári soproni családban született és emellett kedvezően házasodó polgárok körének három fő irányítója (Jakob Siebenbürger, Georg Baumgartner és Michael Schottel) ugyanis kiegyensúlyozottan osztotta meg az irányítást további 4 polgárral. Míg Jakob Siebenbürger sikeresen adta át hatalmát az 1530-as években városirányító fiának, Franznak, addig a századforduló többszöri városbírája, Georg Baumgartner nem volt képes a vejét, Leonhard Hofmairt hosszabb távon a város felső vezetésébe bejuttatni. Utóbbi rövid időn belül csődbe ment, így második generációban nem folytatódott az após látványos karrierje. A harmadik domináns személy annak dacára, hogy tanácspolgári családban született, nem tudta közéleti szerepét fiára örökíteni. Kortársa, a befolyásos Kaspar Stegersbacher pedig Bécsbe költözve maga mögött hagyta soproni irányító pozícióját.

27 25 A tanulmány középpontjában a hatalmi szerepek megszerzésének módja, illetve sikeres vagy sikertelen átörökítésük kérdése áll. Ennek megfelelően az egyes polgárokat, illetve csoportjaikat kizárólag a fenti szempontok alapján mutatom be. 26 Az egyes polgárokra vonatkozó prozopográfiai adatokat lásd GODA 2006b. Appendix I. nr. 13. (Cristoph Herb), 5. (Thomas Dresinger), 17. (Jakob Joachim), 21. (Imre Magas), 20. (Achaz Kronberger), 45. (Martin Signait I.), 46. (Martin Sighart II.), 36. (Jakob Riemer), 47. (Michael Stadel), 53. (Leonhard Trager), 55. (Michael Unger). GODA 2004a. 24-39. p. és GODA 2004b. 313-315., 317-328. p. 27 Az egyes polgárokra vonatkozó prozopográfiai adatokat lásd GODA 2006b. Appendix I. nr. 44. (Jakob Siebenbürger), 43. (Franz Siebenbürger), 2. (Georg Baumgartner), 14. (Leonhard Hofmair), 40. (Michael Schottel), 50. (Kaspar Stegersbacher), 6. (Georg Eisner), 7. (Thomas Farkas), 42. (Valentin Schwingenhamer). GODA 2004a. 40-56. p. és GODA 2004b. 315-322. p.