Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Tomay Kyra: Józsefváros és Ferencváros - két rehabilitációs kísérlet a fővárosban

A középső- Józsefvárosi rekonstrukciós program A főváros egyesítését követő dinamikus fejlődés Józsefvárosban elsősorban a Nagykörúton belüli részt - a Palotanegyedet - érintette. A Nagykörúton kívül ezzel szemben erős társadalmi különbségek mutatkoztak. A kerület keleti felén megindult a gyors iparosodás és a munkásság letelepedése. A kerület fejlődése az 1910-es években megállt, lakóinak száma 1945-ig nagyjából stagnált, a Tisza Kálmán (Köztársaság) téri OTI-házak kivételével nagyobb építkezések nem zajlottak. A kerület legnyugatibb része arisztokrata és kulturális negyed, a József körúttól befelé eső terület részben jómódú polgári, tisztviselő negyed, míg a külső részeken munkás és kispolgári negyedek voltak. Már ekkor kialakult a Teleki téren a zsibárusok külön világa, valamint a Tolnai utca és a Nagyfuvaros utca között a főváros legnépesebb prostituált-negyede. Mindemellett továbbra is itt élt a sajátosan józsefvárosi kisiparosság, melynek szakmáira (asztalos, bútorkészítő, kárpitos, lakatos, kőfaragó) az jellemző, hogy gyakorlásukhoz udvarra vagy különálló udvari sufnira van szükség, ami a városias jellegű VI. és VII. kerületben kevéssé volt lehetséges. Középső-Józsefváros térbeni-társadalmi szerkezetét a többemeletes körfolyosós bérházak különböző típusai uralták, azonban, mivel ez a terület korábban földszintes és egyemeletes házakkal épült be, sosem volt elegendő tőke a városrész teljes átépüléséhez. Az 1950-ben újonnan alakult VIII. kerületi tanács első céljai között tüntette fel a Teleki téri zsibvásár megszüntetését és megfelelő átalakítások után munkásszállók létesítését a „kerület régi, rossz hírű utcáiban". 1953-ban a háborús károk helyreállítását célzó kormányprogramhoz kapcsolódva felmerült, hogy a VIII. kerület lehetne az újjáépítési program minta-kerülete, mivel főként a Baross utca - Üllői út közötti terület eléggé elhanyagolt, és a kerületet munkások lakják, azonban később a figyelem inkább az Üllői út két oldalának felújítására terelődött. Ezzel együtt 1955-ben a főváros 22,5 millió forintos keretéből 2 millió jutott a VIII. kerületnek lakástatarozásra. Az 1956-os forradalomban komoly károk érték a külső-Józsefvárost. Egy 1957-es kerületi tanácsi beszámoló szerint „Sehol Budapesten olyan tömegű rossz állékonyságú épület nem készült, mint ebben a kerületben. [...] Az általános leromlott lakóházak további romlásához, illetve tönkremenéséhez nagyban hozzájárultak az ellenforradalmi események."

28 Ennek ellensúlyozására 1957-ben a kerület kiemelt állami támogatást kapott a károk helyreállításához. 1959-ben felmérték a kerületi lakásviszonyokat. Ekkor a lakások 60-70%-a szoba-konyhás, komfort nélküli, sok volt a társbérlet, albérlet és ágyrajáró. 530 pince- vagy szutcrénlakás és 560 üzletlakás volt a kerületben, a lakóépületek 80%-a elavult, 1162 lakás életveszélyes volt. A lakásviszonyok felmérését követően 1961-től indult el a rekonstrukció tervezése. A városrész jelentős átalakítását tudatosan célzó beavatkozásra irányuló kísérlet, az ún. „Józsefvárosi rekonstrukció" két lépcsőben történt, majd félbemaradt bontásos 28 BFL XXIII.208.a Beszámoló kerületünk újjáépítési helyzetéről, VIII. kerületi tanács ülése, 1957. június 26.