Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
A VÁROSOK „BEHÁLÓZÁSA" A 19. SZÁZADBAN - Vadas Ferenc: Gázgyárak Bécsben és Budapesten
célpontjai közé tartoztak. Az Osztrák-Magyar Monarchia fő- és székvárosaiban egy-egy különlegesen erős polgármester személyiség (Kari Lueger, illetve Bárczy István) valósította meg ezt a politikát. A két város helyzete abban is hasonló volt, hogy a nagyrészt már elavult privát gázgyárak ekkorra teljesítőképességük határára érkeztek, s megváltásukkal egyidejűleg került napirendre nagy, modern községi gázgyár építése. Különbség abban mutatkozott, hogy Bécsben a megváltás az új gyár elkészültekor történt, míg Budapesten azt megelőzően, a város gázgyár építése csak a birtokba vétel után kezdődhetett, 53 továbbá, hogy Bécsben egy második nagy városi gázgyártelep is létesült a 20. század elején, Budapesten viszont az óbudai gyár távlati terv szerinti teljes kiépítésére sem került sor. A két építéstörténet sokban hasonlít egymásra: mindkét városi gázgyár létesítésérc több évtizedes előkészületeket követően került sor, mindkettőre Kühnel trieszti gázgyárigazgató készített először tervet még az 1870-es években, 54 mindkét esetben tartottak pályázatot, de a győztes tervet módosított formában, városi alkalmazottak irányításával valósították meg. Mindkét építkezés a város presztízsberuházása volt, és - a századfordulónak az ipari építészet iránt megnőtt érdeklődése miatt, a korábbi gázgyárak esetével éles ellentétben - az építészeti sajtóban is nagy teret kapott. 55 1892-ben rendeztek nemzetközi pályázatot a Bécs-simmeringi községi gázgyár terveire, amit Schimming berlini mérnök nyert meg. Tervét Theodor Hermann módosította, de azt is átdolgozták, az 1896-tól 1899-ig tartó építkezést Franz Kapaun vezette. 56 Az elrendezés megfelel a technológiai rendnek, de nem szimmetrikus: a kemenceház hatalmas csarnoképülete természetesen a terület centrumában áll, a szénfészerek közvetlen szomszédságában. A kiszolgáló funkciók (tisztítóházak, kondenzátorház, gépház stb.) különböző alapterületű épületei vele párhuzamos hossztengellyel oldalhomlokzati előtere mentén, arra merőlegesen sorakoznak, a térséget a Verwaltungsgebäude zárja le a harmadik oldalról. A melléképületek mögött keresztben helyezték el a kátrány- és ammóniatárolókat, a telek átellenes oldalán pedig, egymás mögött, párosával a négy óriási gáztárolót. Európa akkori legnagyobb gázgyára építészeti stílusát tekintve hagyományos megoldású, akárcsak a ferencvárosi Pesten. A fő különbség a léptékben van: a méretekben és a megvalósításukhoz szükséges technikai teljesítményben. Olyan tágas csarnokterek épülnek, amilyenek Óbudán 15 évvel később sem fognak, a gáztartók hagyományos körítőfala és hatalmas kupolája roppant teret fog közre (9-10. kép), némelyik melléképület is gyárcsamok méretű. A kemenceház rövidebbik homlokzatán a belső kéthajós csarnokterének üvegfala dominál, a majd' háromszáz méteres hosszanti oldal téglaarchitektúráját rizalitok és tornyok tagolják tíz szakaszra, a középső campanilcszerűen külön 53 Uo. 164-179. p. 54 CZEIKE 1992-1997. 2. Bd. 475. p.; GÖMÖRI-BALOGH-VADAS 2004. 7. p. 55 WAETZOLT-HAAS 1977. 3075-3076. p.; GÖMÖRI-BALOGH-VADAS 2004. 177-178. p. 56 KAPAUN 1901. 11-14. p.; WEHDORN 1979. 405. p.; MEDEK 1984. 15-16. p.; SCHLAUER 1989. 28-33. p.; OFFENTIIALER 2003. 176-177. p.; OFFENTIIALER 2005. 195-197. p.
