Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

A VÁROSOK „BEHÁLÓZÁSA" A 19. SZÁZADBAN - Gerhard Meißl: Hálózatok és a városi tér

gáljuk a lakások higiéniás felszereltségét is, akkor a kép teljessé válik (vö. 5. ábra): mind a belső WC-vel, mind a fürdőszobával ellátott lakásoknál megismétlődnek a fent vázolt strukturális különbségek. Ezek a külső kerületekben még inkább feltűnőek, ott ugyanis a munkáskerületekben sokkal rosszabb volt a higiéniás felszereltség. Ha az egy WC-re jutó lakosok számát tekintjük, akkor a várakozásnak megfelelő kép tárul elénk. Itt a szegényebb 10., 11. és 16. kerületeknél jelennek meg a legmagasabb értékek. 1900 és 1910 között azonban ezekben is szemmel láthatóan javult a helyzet. A vízellátással szorosan összefüggő szennyvízelvezetés terén Bécsnek az 1890-es városbővítés után nyílt végre lehetősége nagyobb arányú szisztematikus rendezésre. Korábban ugyanis a város szinte teljesen kiszolgáltatott volt az elővárosokból eredő vízszennyezésnek. Ez különösen drasztikus formában nyilvánult meg a Wien folyó esetében, amelynek a városon belüli vízminőségét 1883-ban a következőképpen írták le: „állati és növényi eredetű hulladéktól hemzsegő trágyáié".

7 1902-ig elkészültek a főgyűjtőcsatornák a Duna-csatorna jobb- és balpartján. Az új nyugati külső kerületekben 1897-ig továbbvezették a Wien folyó mellett létesített gyűjtőcsatornákat az akkori városhatárig, és számos még nyitott patakot boltozattal fedtek le. Jó képet ad a csatornázás fejlődéséről az emésztőgödrök területi eloszlása (vö. 6. ábra). A belső kerületekben az 1890-es években a csatornázást már nagyrészt befejezték, mivel itt, a 2. és a 3. kerület mélyebben fekvő és ritkább beépítettségü ré6. ábra: Az emésztőgödrök száma az 1892., 1900., 1910., 1913. évben kerületenként Kerület Forrás: Statistisches Jahrbuch der Stadl Wien 1892, 1900, 1910, 1913. 7 NOWAK 1883. 44. p.