Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

A VÁROSOK „BEHÁLÓZÁSA" A 19. SZÁZADBAN - Gerhard Meißl: Hálózatok és a városi tér

vezetés döntést hozott egy 170 km hosszú vezeték, a 2. forrásvíz-vezeték megépítéséről a stájer Hochschwab-hegységből, amelyet 1910-ben adtak át. Bár ezzel a vezetékkel, az évtizedeken át vissza-visszatérő szűkösség után, mennyiségi szempontból végre hosszú időre biztosították a jó minőségű vízzel való ellátást (vö. 2. ábra),

6 továbbra is jelentős területi és társadalmi különbségek maradtak fenn az ellátottság terén. Az alacsony fekvésű, rosszul csatornázott kerületeken kívül, mint amilyen a 2., 3. és a 9., illetve a Favoriten nevű munkáskerület (10. kerület) volt, a régi városterületet hamarosan eléggé sűrűn lefedte a hálózat (vö. 3. ábra). Egy évtizeden belül az 1890-ben még alig bevont külső kerületekben is részben viszonylag jó ellátottsági szintet sikerült elérni, kivéve a ritka beépítettségü kerületeket, mint all., 12., 13. vagy a 19. kerület. Ali. és a Duna túlsó oldalán fekvő 21. kerületben, amelyet csak 1905-ben csatoltak Bécshez, még a 20. században is hosszú ideig rossz maradt a helyzet. Érdekes képet nyújt a háztartások napi és személyenkénti vízfogyasztásának területi differenciálódása. Ebből világosan felismerhetővé válik a kerület lakosságának társadalmi jellege (vö. 4. ábra). A kimagasló 1. kerület mellett a tehetős 4. és 9. kerület fogyasztása szemmel láthatóan magasabb, és a külső kerületek közül is a jobb helyzetű lakossággal rendelkező 13., 18. és 19. kerületek emelkednek ki. Ha megvizs4. ábra: A háztartások forrásvíz-felhasználása naponta és személyenként az 1890., 1900., 1910. évben 6 A 2. ábra jelmagyarázatához: eredetileg az 1. forrásvíz-vezetéket csak a Kaiserbrunnen és a Stixensteiner forrás vizével táplálták; Pottschach, Höllcntal és Naßwald források jelentik a következő években, évtizedekben a közvetlen és távolabbi környéken feltárt pótlólagos tartalékokat; a Salza-források adják a 2. forrásvíz-vezeték vizét.