Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
RECENZIÓK - Korner Zsuzsa - Nagy Márta: A városrendezési szabályozások története Magyarországon Ismerteti: CSÁKI TAMÁS
val foglalkozik, lehetővé téve, hogy a háborút követő változások jelentősége teljesen elmosódjon. Logikusabb lett volna, ha az egyes fejezeteken belül nem a tervezés történetét tárgyaló alfejezetek, hanem a városok jogállását, az állami és a városi jogalkotást, a szabályozó szerveket bemutató részek kerültek volna előre. További gondot jelent, hogy a három fejezet belső tagolása korántsem egységes, egyes alfejezetek tartalma címüktől teljesen idegen, bizonyos témaköröket (például az intézménytörténetet, vagy a városrendezés finanszírozásának kérdéseit) pedig a szerzők az egyik fejezetben részletesen kidolgoznak, másutt azonban szót sem ejtenek róluk. Az olvasó nem egy helyütt találkozik szinte megegyező szövegű ismétlésekkel, de összetartozó témák több fejezetre bontásával, elaprózásával is. Nem fedezhető fel a fejezetek tagolásáénál szigorúbb logika azok számozásában sem: az alfejezetek ugyanis néhol számozódnak, néhol viszont nem, a tartalomjegyzék pedig egyáltalán nem tüntet fel fejezetszámozást, ott az alfejezetek címei a főcímek alatt tagolatlanul, az oldalszámok jelölései nélkül sorakoznak. Összefoglaló monográfia esetében szokatlan gondolat, hogy a hazai várostervezés egyes központi jelentőségű, ám éppen emiatt a szerzők által közismertnek vélt alkotásai, akciói csak rendkívül sommás, vázlatos bemutatásban részesülnek. így fordulhat elő, hogy egy-egy kisebb alföldi mezőváros 19. század közepi szabályozásáról részletesebb képet kap az olvasó, mint például a pesti Andrássy út és a Nagykörút kialakításáról. Ennél is problematikusabb az 1945 utáni várostervezés bemutatásának teljesen elnagyolt volta. Bár egy, a kétezres években született összefoglaló talán legfontosabb, leginkább időszerű feladata éppen a közelmúlt történeti értékelése lehetne, a fejezet azonban jórészt tervezéstechnikai részletkérdésekkel foglalkozik. Ennek a periódusnak a várostervezése a legtöbb városias jellegű hazai településre máig rányomja bélyegét, alkotásaihoz a közvélekedés szinte egységesen elutasítóan viszonyul (nem is minden alap nélkül) -, érdekes lett volna tehát megtudni, hogy a mai urbanista szerzők milyen történeti értékelést nyújtanak a korszakról. A szerzők a lehetséges elsődleges források közül a térképeket, a rendezési terveket, az építési szabályrendeleteket és a törvényszövegeket hasznosították, levéltárban őrzött iratra egyetlen alkalommal hivatkoznak, ezt is a jelzet megadása nélkül teszik. (42. p.) A fentiek mellett alapvetően a korábbi, (hely)történeti irodalom adatait kísérelték meg szintetizálni. A témába vágó művészettörténeti vagy igazgatástörténeti irodalom felhasználását szinte teljesen mellőzték, de még a kifejezetten városfejlesztéssel, várostervezéssel foglalkozó - mint a bevezetőben jeleztük, nem áttekinthetetlenül nagy mennyiségű - hazai irodalom feldolgozásában sem törekedtek a teljességre. Könyvük a szakirodalmi feldolgozások helyett több alkalommal is a hasonló tárgyú népszerűsítő irodalomra hivatkozik, így nem csak az olvasók számára nehezíti meg az elmélyültebb tájékozódást, de egyes esetekben maga is nehezen tartható következtetésekre jut. A mű nem egyszer könnyen hozzáférhető szakirodalmi adatokat is tévesen idéz: így válik a budai várerődítési telkek felosztásának kezdőéve (1784) a Krisztinaváros alapításának dátumává - ez valójában 1769-ben történt; vagy egy, a tűzveszélyes tetőfedőanyagok használatát tilalmazó soproni városi rendelkezés évszáma (1828) a város Építési Szabályzatának születési évévé (ez helyesen 1836). A további tájékozódást igénylő olvasó számára a „felhasznált irodalom" könyv végén található esetlegesen összeállított jegyzéke nem sok segítséget nyújt, pedig a mű oktatásban való használatához egy jó tájékoztató bibliográfiára feltétlenül szükség lenne. Nemcsak a szakirodalom, de a térképi, tervi források használata is módszertani problémákat vet fel. Lehetséges például, hogy egy település szabályozása során kialakult utca- és telekhálózatról egyedül egy későbbi, a szabályozási vonalakat (a még beépítetlen területeken is)
