Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
RECENZIÓK - Pilkhoffer Mónika: Pécs építészete a századfordulón (1888-1907) Ismerteti: MÉSZÁROS BALÁZS
A szerző Gyáni Gábort idézve témaválasztását azzal indokolja, hogy „a modernizációs makrofolyamatként értelmezett urbanizáció kiemelte a várost a helytörténet kisszerííségéből". (10. p.) Gyáni szerint a társadalomtudományos történetírás, amely az urbanizáció fogalma segítségével tette a várost ismét a történetírás elfogadott területévé, az általános társadalmi folyamatokra adott városi válaszok leírására törekedett. E kutatások alapvető módszere a kvantifikáció volt. Az elmúlt évtizedekben azonban ezt a megközelítést több kritika is érte, melyek lényege, hogy a makroszintű, részint komparatív elemzésekben elveszett a város sajátszerűsége, egyedisége: a város történetének helyi meghatározottságai kívül rekedtek a történészek érdeklődési körén. Pilkhoffer Mónika könyve éppen e hiányosságok kiküszöbölésére tesz kísérletet, amikor az épületstatisztikákon alapuló összehasonlítás mellett, az épített környezett alakításának helyi döntéseken alapuló folyamatát és annak szereplőit is vizsgálat tárgyává teszi. A szerző munkájának fényében a helytörténettől való explicit elhatárolódás talán feleslegesnek is tekinthető. A kötet nyilvánvalóan nem egyszerű helytörténeti munka, hanem olyan várostörténet, amely a helyi események elemző leírásán, történeti Összefüggéseinek feltárásán alapszik. A kötet harmadik, a szerző által is leíróbb jellegűnek vélt részéből éppen az egyes pécsi építkezésekről, a városi közigazgatás nehézkességéről, a döntések lassúságáról és az építkezéseket esetenként lassító sztrájkokról tájékozódhatunk. Úgy vélem azonban, hogy az építkezéseknek az épületek funkcióit (szociális, oktatási, egyházi, stb.), illetve az építkezések jellegét (magán, köz, egyházi) követő csoportosítása esetenként kifogásolható. Nem indokolt ugyanis, hogy az irgalmasrendi bérház épületét a szerző saját felosztása kényszerének engedelmeskedve az egyházi épületek és nem a bérházak között tárgyalja, miközben a Miasszonyunk apácarend leányiskolája nem az egyházi épületek, hanem az oktatási intézmények között kerül bemutatásra. Amennyiben elkülöníthetők az egyházi építkezések a többi építkezéstől, talán célravezetőbb lett volna külön tárgyalni a tisztán városi beruházásokat és az államilag finanszírozott építkezéseket is, továbbá a tényleges középítkezéseket elválasztani a valójában magántársasági (takarékpénztári) építkezésektől. Az épületek funkciói alapján végrehajtott differenciálás rávilágíthat az egyes építtetők (város, megye, állam, részvénytársaságok, egyházak) eltérő építészeti elképzeléseire és reprezentációs igényeire. A kötetből is tudható, hogy az iskolák, kórházak és laktanyák vagy éppen hivatali épületek a századfordulón nagyjából azonos elvek szerint épültek. Ha voltak különbségek a tervekben, az épületek külső kialakításában vagy a kivitelezésben az éppen a speciális építtetői szándékokból és igényekből fakadt. Ezek megléte a kötet olvasója számára is egyértelműen érzékelhető, elmarad ugyanakkor ezeknek a tényeknek az összegzése és várostörténeti szempontú elemzése. Érdemes talán felidézni egy - a szerző által egyébként nem említett - példát. Az állami gyermekmenhely építése kapcsán a város három különböző telket ajánlott fel az építkezés céjaira - valamennyit a belváros, amúgy zsúfolt területén. A Rókus-dombi külterületi helyszínt nem a város, hanem a belügyminisztérium kiküldött tisztviselője választotta ki. A város vezetéséből tehát nemcsak a tudatos városfejlesztési koncepció hiányzott, amit a szerző is gyakran és jogosan hangsúlyoz, hanem a modern közegészségügyi szempontok elismerése is. A kórházként is funkcionáló gyermekmenhelyi épület céljára a beépítetlen területen fekvő kiterjedt telek, sokkal inkább megfelelt, mint a belvárosi területek. Hasonlóan beépítetlen területen épült fel egy évtizeddel korábban a megyei árvaház is. A város mindkét árvaháza azonban - az 1878-ban épült Rudolphinum, amelynek építését a szerző tévesen 1858-ra teszi, és az 1894-ben új épületet kapott Matessa - a város belterületén nyert elhelyezést.
