Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
RECENZIÓK - Ralf Roth - Marie-Noëlle Polino (szerk.): The City and the Railway in Europe Ismerteti: PAPP GÁBOR
A szerkezetre vonatkozó elgondolás alapvetően nem rossz, a probléma inkább az, hogy egyes tanulmányok nem a megfelelő blokkba nyertek besorolást, mások pedig tematikailag nem férnek bele egyikbe sem. Előbbire szolgáltatnak példát Cáron és Giuntini írásai, amelyek egész egyszerűen felcserélődtek. A francia tanulmányban ugyanis nem Párizs és a vasút kapcsolatáról, hanem a Párizs-központú vasúthálózatokról, ezzel szemben az olasz tanulmányban egyes nagyvárosok pályaudvarairól és nem az itáliai vasúthálózatban betöltött szerepűkről van szó. Tematikailag leginkább az utolsó, a vasútnak a nők életére gyakorolt hatását elemző tanulmány a kakukktojás, hiszen - szemben az összes többivel - ebből a térbeliség mint elemzési szempont teljesen hiányzik. Talán a tanulmányok más sorrendje és az annak mentén kialakított egységekbe sorolása segített volna a megfelelő szerkezet megtalálásában. Egy ilyen lehetséges szekvencia mentén halad tovább ez a recenzió. Tanulmánykötetek ismertetésekor általában nem szokás minden egyes dolgozatra kitérni. Annak, hogy most mégis ezt teszem, egyetlen indoka van. Érzékeltetni kívánom azt a témában rejlő és a kötetben megjelenő sokszínűséget, amely a válogatás legjellemzőbb jegye, és amelyhez minden egyes tanulmány hozzá tud tenni. Természetesen az írások színvonalában komoly eltérések tapasztalhatók, de az mindenképpen megállapítható, hogy a jobban sikerültek közös jellemzője az összetettebb megközelítés és a sokoldalú kérdésfeltevés. Ilyen munka Ralf Roth-é, aki szerint vasút és város komplex kapcsolatának és kölcsönös befolyásának mértéke és típusa attól függ, hogy milyen funkciójú, jelentőségű vagy földrajzi helyzetű városról van szó. Vizsgálatát Berlinre, Frankfurt am Main-ra, Oberhausenre, Offenbach-ra és a Rügen szigetén található Sassnitz-ra fókuszálva a növekedés különböző útjait és a reciprok jellegű befolyás módjait mutatja be funkcionálisan különböző városok (adminisztratív funkciójú főváros, kereskedőváros, ipari város, fürdőhely és kikötőváros) vonatkozásában. Michel Tanase tanulmánya az erdélyi vasútépítések kapcsán azt vázolja fel, hogy a vonalvezetés meghatározása milyen hatást gyakorolt a vidéki és a városi térre. Módszerében különbözik a kötet többi írásától, amennyiben a tér változásait térképek segítségével igyekszik megragadni. Két példája két eltérő utat vázol. Az erdélyi körvasút Brassó felé vezető kiágazása mentén fekvő Medgyes városa ragaszkodott ahhoz, hogy a vasútállomás a város központjában legyen, ennek érdekében „agresszíven" alakították át a város és környékének terét. Másrészről „pozitív" hatásról beszélhetünk a Fogarasi-medencében, ahol a gazdasági megfontolások alapján kialakított vasútvonal a régió településeinek többségét be tudta kapcsolni a hálózatba, anélkül, hogy drasztikusan beavatkozott volna a természeti környezetbe. Ugyanígy a kettős hatásra koncentrálnak Henk Schmal és François Cáron tanulmányai, amelyek a nagyvárosok által kialakított és a körülöttük kinövő vasúthálózatoknak egy-egy modelljét írják le. Schmal a 19. század közepi, rendkívül fejletlen, pusztán a nagyvárosokat (Arnhem, Utrecht, Amszterdam, Haarlem, Leiden, Hága és Rotterdam) összekötő holland vasúthálózat kialakulását elemzi a csatornahálózattal mint lehetséges konkurenciával összehasonlítva azt, Fogelnek az általa ugyan nem hivatkozott, de széles körben ismert vizsgálatához hasonlóan. Cáron írásában kettős nézőpontot étvényesít: egyrészt megnézi, hogy a francia főváros hogyan illeszkedik a nemzeti vasúthálózatba, másrészt a párizsi hálózat a regionális közlekedés rendszerébe. Megállapítása szerint Franciaországban az 1960-as évekig egy sűrű, Párizs-központú országos hálózat létezett, egy fejletlen regionális hálózattal alig összekötve - amely a magyar olvasót FOGEL, R. W.: Railroads and American Economic Growth. Essays in Econometric History. Baltimore, 1964. The Johns Hopkins University Press.
