Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - Benda Gyula - Szekeres András (szerk.): Tér és történelem. Előadások az Atelier-ben Ismerteti: NAGY ÁGNES

csak röviden, azzal a következménnyel jár, hogy a válási stratégiákról nem alkothatunk képet. Pedig igazán izgalmas kérdés, hogy amiképpen a társadalomtörténetben szokás házassági stratégiákról beszélni, a házasságot mobilitási csatornának tekinteni, úgy beszélhetünk-e válási stratégiákról, s ha igen, hogyan jellemezhetöek ezek. A szerző védelmében azonban azt is el kell mondani, hogy az általa alkalmazott szemléleti keret, amely a különböző házasságok felbomlásának lehetséges okait alapvetően a férjek és a feleségek személyközi viszonyainak dinamikájában keresi az olvasók számára nemcsak, hogy könnyebben érthető és befogadható, de bizonyos történelmi tapasztalatok is megerősítik ennek a választásnak a jogosultságát. Nem beszélve arról, hogy a nők helyzetének reális társadalomtörténeti jellemzését is ebből a szemléleti kiindulópontból lehetett leginkább kibontani, és ez a könyv egyik legfontosabb hozadéka. Mátay Mónika nem esik abba a hibába, hogy a korabeli társadalom patriarchális jellegéből azt a hibás következtetést vonja le, hogy a nők ab ovo mindig az üldözöttek, a férfiak pedig mindig az üldözők szerepét játsszák. Ez már azért is problematikus volna, mert ez éppen a biológiai és társadalmi nem fogalmai közötti megkülönböztetés megkérdőjelezéséhez vezethetne. A szerző azonban nagyon jó érzékkel ismeri fel forrásaiban a női érdekérvényesítő stratégiáknak a nyomait. Könyvében részletesen és meggyőzően mutatja be ennek egész rendszerét, miközben a nők mozgásterének korlátait is határozottan és egyértelműen kijelöli. Elemzésének legfontosabb tanulsága éppen az, hogy a nők hátrányos megkülönböztetésének ez a fajta leírása nemcsak reálisabb, de meggyőzőbb is. Lugosi András Tér és történelem. Előadcisok az Atelier-ben Szerk.: BENDA GYULA - SZEKERES ANDRÁS Budapest, 2002. L'Harmattan - Atelier, (Atelier füzetek 4.) 220 p. A kötet címe a francia társadalomtörténet kontextusában határozott jelentéssel bíró historiográfiai ívet feszít ki. Azon túlmenően ugyanis, hogy jelzi, miszerint a tanulmánygyűjtemény a télés a történelem viszonyának elgondolási lehetőségeit kívánja körüljárni - ahol is a szóhasználat már önmagában felveti e viszonyban a történelmi folyamatok és a történetírás kettős értelmezési irányát -, egy megkettőzött historiográfiai utalással adja meg az olvasás kulcsát. Ez a szókapcsolat ugyanis a francia társadalomtudományos történetírás térre vonatkozó reflexióit paradigmatikusan meghatározó két kulcsfigurájának írásait idézi fel: míg Fernand Braudel utolsó munkájának, az 1986-ban posztumusz megjelent Franciaország identitása első kötetének ezt az alcímet adta, addig Bemard Lepetit ezzel a címmel jelentette meg 1993-ban azt az írását, amellyel jelen kötetben is szerepel. Az a tény pedig, hogy Lepetit Braudelnek szentelt megem* BRAUDEL, FERNAND: Franciaország identitása. 1. k. A tér és a történelem. Budapest, 2003. Helikon. Ford.: MIIIANCSIK ZSÓFIA.