Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
RECENZIÓK - Mátay Mónika: Törvényszéki játszmák: válás Debrecenben 1793-1848 Ismerteti: LUGOSI ANDRÁS
szamizdat kiadványnak tekinthetjük. Ennek ellenére vagy éppen ezért a kiadó felfogásában vélhetőleg bekövetkezett olvasóbarát fordulatot csak üdvözölhetjük. De maga a szerző sem kis kockázatot vállalt, amikor első könyvének írásakor nemcsak azt a célt tűzte ki maga elé, hogy egy jó színvonalú munkával tegye le a névjegyét a céhben, de mindjárt első nekifutásra a szélesebb közönség meghódításához, - ne féljünk kimondani - a népszerűség megkísértéséhez is elég elszántságot érzett magában. Az eredmény azonban igazolja a vállalkozás bátorságát, mert Mátay Mónikának sikerült az, ami a történészeknek jó ha negyedik-ötödik könyvüknél sikerül: úgy tudott egy igazán élvezetes, nemcsak könnyen olvasható, de helyenként szórakoztató történeti szakmunkát írni, hogy mindeközben a tudományosság kritériumai sehol sem szenvedtek csorbát. Könyve legalapvetőbb tanulsága az, hogy olvasható, népszerű, de szakmailag korrekt munkát csak úgy írhatunk, ha olyannyira elkötelezetteké tudunk válni témánk kutatása iránt, mint ő, ha olyan szenvedéllyel és élvezettel tudjuk tanulmányozni forrásainkat, ahogy ő tette a debreceni válóperes iratokkal, és az övéhez hasonló szorgalommal gyűjtjük a hiányzó adatokat a levéltári fondok és állagok rengetegében. S bár mindez elengedhetetlen szándékaink megvalósításához, de nem elegendő, mert mindezen túlmenően a szöveg felépítésekor messzemenően figyelembe kell vennünk jövendő olvasóink és általában véve a befogadhatóság szempontjait is. Ez nem egyszerűen csak azt jelenti, hogy mindig jól érthetőnek kell lenni a kifejtés során, de néha tudni kell lemondani azoknak a mellékszálaknak a részletes ismertetéséről is, amelyek a szakkutatónak elengedhetetlenül fontosak lehetnek ugyan, de nyomon követésük az olvasóra túlzottan nagy terhet róna. Mátay Mónika kísérlete egy olvasható jogi antropológiai mű megírására a végeredményt tekintve vitathatatlanul sikeres. Éppen ezért érdemes megvizsgálnunk egy kicsit közelebbről is, hogy ez a kiadó által kijelölt és a szerző által felvállalt keret milyen hatással van az elkészült műre tudományos szempontból. Az olvasóbarát megoldások keresése milyen mértékben segítette a szerzőt, tette lehetővé céljainak megvalósítását, illetve mennyiben jelentettek akadályt számára? Férfi és nő soha nem értheti meg egymást igazán, hiszen mind a kettő mást akar. A férfi a nőt, a nő meg a férfit. A humorban tréfát nem ismerő Karinthy Frigyes bon mot-ja akár Mátay Mónika könyvének a mottója is lehetne, hiszen annak tárgya nem annyira a házasság felbontása és az ahhoz vezető rögös jogi buktatókkal sűrűn szegélyezett út, mint inkább magának az ancien régime korabeli házasélet mindennapjainak a bemutatása. Rögtön felvetődik azonban két kérdés. Az egyik a kutatás témájából, a másik a választott forrásanyagból következik. Megismerhetjük-e a múltbeli házasfelek mindennapjait és konfliktusaikat a válóperes iratok elemzésén keresztül? A válóperes iratok feltárása milyen történeti problémák kutatásához szolgáltathat kiindulópontot? Mátay könyvének címe, borítója és bevezetője kissé megtévesztheti a gyanútlan olvasót. A törvényszéki játszmák kifejezés ugyanis azt sugallja, hogy a szerző a debreceni válások első 50 évének történetét a kortárs angolszász jogi antropológia szemléletének és módszertani fogásainak adaptálása segítségével dolgozta fel. Ezt a benyomást erősítheti az olvasóban az a körülmény is, hogy Mátay Mónika ennek a Magyarországon sajnos kevesek által művelt szakterületnek a kiemelkedő képviselőjeként ismert. De a szöveg felütése sem hagy kétséget efelől. * Vö. MÁTAY MÓNIKA: Egy gyűlölködő debreceni tímármcster utolsó akarata. In: Léptékváltó társadalomtörténet. Szerk.: K. HORVÁTH ZSOLT - LUGOSI ANDRÁS - SOHAJDA FERENC. Budapest, 2003. Hermész Kör- Osiris, 186-210. p.; Uő.: Halál, akarat, törvény. Testamentumok és hagyatéki perek a 18-19. századi Debrecenben. Ph.D értekezés. Kézirat. Debreceni Egyetem Történelmi Intézetének Könyvtára, Debrecen, 2002.
