Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - Izsák Éva: A városfejlődés természeti és társadalmi tényezői - Budapest és környéke Ismerteti : BUSKÓ TIBOR LÁSZLÓ

rendelkező Gyál esetében 1950 óta inkább a hátrányos helyzethez való „hasonulás" jelenségei figyelhetők meg. A harmadik mintaterület átmeneti helyzetben van: noha a fejlődés bizonyos jegyei kétségkívül kiterjedtek Dunakeszire, ez a fejlődés - ahogy Újpest fejlettsége Pesthidegkúthoz képest - elmaradt az északkeleti régióban tapasztaltaktól. A mintaterületeken nyert tapasztalatokat a szerző a budapesti agglomeráció egészére nézve is általánosítja. A természetes szaporodás, az egy főre jutó átlagos jövedelem, a lakásépítés, csatornázottság és a kiskereskedelmi bolthálózat egy főre vetített adatainak 44 agglomerációs településre képzett rangsorából összegzett szuburbanizációs vagy sikerindex alapján az 1990-es, illetve az 1995-ös évekre vonatkozóan legalábbis hasonló következtetésekre (a nyugati területek sikerére és a délkeleti-keleti régió leszakadására) juthatunk. Végül pedig - hogy ne csupán a határ menti területekről essék szó - a fejezet a belső területekre is vonatkozó faktoranalízis eredményeinek ismertetésével fejeződik be. A főképp a rossz minőségű lakások faktorértékeire koncentráló vizsgálat négy különböző területet különít el: a legkorábban beépített első zónában az igen rossz minőségű lakások jellemzők, az egykori Kis-Budapest külső területeihez tartozó részeken (második zóna) a hatvanas-hetvenes években épült lakótelepek ellenére még mindig a régi, rossz minőségű lakások vannak többségben, a harmadik zónához tartozó külső kerületekben viszont - hasonló okokból - a kedvezőtlen faktorértékek az egykori településmagokra korlátozódnak. Egy efféle áttekintés azonban nemigen lehet teljes a Budapest előtt álló lehetőségek és kihívások ismertetése nélkül, hiszen a városfejlődést meghatározó természeti és társadalmi tényezők ismeretében már ezek is nagyobb biztonsággal körvonalazhatók. Az utolsó fejezet lényegében erre tesz kísérletet. A vizsgálat során továbbra is centrális szerepet játszanak a könyv erősségének tekinthető esettanulmányok, amelyek - egyfajta követendő példaként - két sikertörténetre helyezik a hangsúlyt. A több vizsgálat alapján is a legsikeresebb magyar városnak nevezett Budaörs példája, a sikeresség összetevőinek beható elemzése főleg az agglomerációs települések számára iránymutató. A második esettanulmány (a ferencvárosi tömbrehabilitáció példája) ezzel szemben a belső területek, különösen a rossz minőségű lakások kedvezőtlen faktorértékeivel jellemezhető városnegyedek felzárkózásának irányát jelölheti ki. Természetesen naivitás lenne azt hinni, hogy a budaörsi, illetve a ferencvárosi példa minden nehézség nélkül követhető: a követendő példák mellett tehát legalább ilyen fontos azoknak a kihívásoknak a vázlatos ismertetése, amelyek a pozitív változásoknak esetleg az útjába állhatnak. Éppen ezért tarthatjuk a könyv legmegfelelőbb lezárásának a lokális viszonyok szereplőinek és érdekviszonyainak - a különféle gazdasági, társadalmi, egyéni, lokális, regionális és országos érdekütközések - rövid bemutatását. Különösen örvendetes, hogy a különféle érdekek között a környezeti érdekek bemutatása is hangsúlyos szerepet kap. Hiszen a város természeti és társadalmi környezete közötti kapcsolatot semmi esetre sem szabad egy naiv földrajzi determinizmus alapján elképzelni: a társadalom visszahatása a természetre a globálisnak nevezett, de a gyakorlatban mégiscsak lokálisan jelentkező problémák korában a város és környéke fejlődését meghatározó centrális fontosságú tényezővé léphet elő. Buskó Tibor László