Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

RECENZIÓK - Izsák Éva: A városfejlődés természeti és társadalmi tényezői - Budapest és környéke Ismerteti : BUSKÓ TIBOR LÁSZLÓ

történetibb jellegű megközelítést részesítenek előnyben. Wolf Gaebe és Enyedi György koncepciójában közös, hogy mindketten a városfejlődésre - egészen pontosan annak szakaszos jellegére - helyezik a hangsúlyt. A problémafelvető fejezet a városok térbeli szerkezetére és változásaira vonatkozó kutatások ismertetésétől eltekintve túl sok érdekességgel még nem szolgál. A Budapestre vonatkozó földrajzi kutatások háború előtti és újabb eredményeinek összefoglalása kissé vázlatosra sikerült. A klasszikus - a városrobbanást megelőző - urbanizáció történetének ismertetése ráadásul a felületességektől és néha a hibáktól sem mentes. Az olyan sommás kijelentések, mint például „földrajzi fekvése és helyzete miatt a többi város nem tudta felvenni a versenyt Athénnal" (20. p.) jól példázzák, hogy a szerző aligha fordított komolyabb erőfeszítést ezeknek a kutatásához szorosan nem kapcsolódó problémáknak a kidolgozására. A leghelyesebb tehát, ha áttérünk a kutatás tényleges eredményeinek ismertetésére. A város, illetve a városkörnyék fejlődésére hatást gyakorló természeti környezet Izsák Éva számára a város térbeni növekedését meghatározó tényező szinonimája. Egységes természeti környezetről Budapest esetében persze nem beszélhetünk. Buda, illetve Pest természetföldrajzi viszonyait legalábbis élesen szembeállíthatjuk egymással. A budai oldal jelentős részén a Budai-hegység közepes (300-550 m) magasságú, árkos medencékkel és völgyekkel tagolt, kisebb sasbércek sorozatából álló elegyengetett felszíne helyezkedik el. A pesti oldal a Budai-hegység és a Gödöllői dombság közé ékelődő, északról dél felé alacsonyodó és szélesedő síkság. A Pesti-síkság továbbá nyugatról kelet felé is két, egymástól markánsan különböző részre osztható fel. A Dunához közelebbi rész a Duna szintjéhez viszonyítva 8-14—24 méter magasságú tökéletes síkság, míg az ettől távolabb eső - a vízszinthez viszonyítva 80-150 méter magasságban húzódó - rész kelet felé fokozatosan emelkedik. Mindezek alapján a szerző három térbeni növekedési modellt különböztet meg. A „budai típusú, sokgócú térbeni növekedési modell" legfontosabb jellemzője a több településmagból kiinduló, a természeti adottságokhoz (hegyek, medencék) alkalmazkodó területi terjedés. A „pesti típusú, egymagvú térbeni növekedési modell" Budapest belső kerületeire jellemző. Mivel ebben az esetben a természeti viszonyok lényegében nem jelentenek akadályt, a térbeni növekedés legalapvetőbb meghatározója a centrumtól való távolság, legalapvetőbb formája pedig a koncentrikus (gyűrűs) területi terjedés. Végül a Pesti-síkság történeti városmagtól távolabb eső részén a „pesti típusú sokgócú (multifokális) térbeni növekedési modell" jelenléte mutatható ki. A budai típusú, sokgócú térbeni növekedési modellhez való hasonlóság ellenére ennek a típusnak a létrejöttét a szerző nem domborzati okokkal, hanem a centrummal való nagy távolsággal magyarázza: az itt található településekre ugyanis a főváros közelsége sokáig nem hatott. Éppen ezért a pesti oldal külső kerületei az itt található sok apró településkezdemény összenövéséből, majd közigazgatási egybevonásából jöttek létre. Ezeknek a modelleknek a segítségével azonban nem csupán a térbeli növekedés, de a városfejlődés sok más jellemzője is levezethető. A szerző ennek a hipotézisnek az igazolására három mintaterületet, mégpedig Pesthidegkutat - budai típusú sokgócú modell, a Józsefvárost monofokális modell és a XVI. kerületet - pesti típusú sokgócú modell, illetve a városfejlődés két alapvető fontosságú jellemzőjét, nevezetesen a földhasznosítási típusok változását és a népesség növekedését választja ki. A három mintaterületen a földhasznosítás változásai lényegében véve igazolják a hipotézist. Bár a mai Pesthidegkút területére a szőlőművelés kedvező lehetőségei miatt már a középkortól kezdve számos budai polgár költözött ki, a domborzati akadályoknak köszönhetően a földhasznosítás változásai viszonylag mérsékelten haladtak előre egészen Kis-Budapest megszületésig (1873-ig). A majdani XVI. kerület természetföldrajzi