Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

MŰHELY - Molnár Antal: Beszámoló a Dubrovniki Állami Levéltárban (Drzavni arhiv Dubrovnik) végzett kutatásaimról

A kora újkori anyag - az itáliai városállamokhoz hasonlóan - alapvetően két nagyobb csoportra osztható: a köztársaság működésére vonatkozó okmányokra, illetve a városi levéltárra, vagyis a magán-írásbeliséget tartalmazó közjegyzői és kancelláriai jegyzőkönyvekre. Az államapparátus működésével kapcsolatban a legfontosabb fondok a város életét irányító három tanács határozatait tartalmazó kötetek (Acta Consilii Maioris, Acta Consilii Rogatorum, Acta Consilii Minoris), a város hivatalos levelezése (Litterae et commissiones Levantis, Litterae et commissiones Ponentis), továbbá a köztársasághoz küldött és kiemelkedő fontosságúnak ítélt levelek gyűjteménye, amely nevét korábbi őrzési helyéről, a Szűz Mária székesegyházról nyerte (Acta Sanctae Mariae Maioris). A közjegyzőség (Notaria Ragusina) és a kancellária (Cancellaria Ragusina) fondjai elsősorban a városállam polgárainak gazdasági ügyeiről tájékoztatnak, így kiemelt jelentőségük van a balkáni és a hódolt magyarországi kereskedelem története szempontjából. A levéltár általam használt 16-17. századi dokumentumainak nyelve latin és olasz, a Balkánról küldött leveleknek, illetve a végrendeleteknek egy része horvátul, latin betűkkel íródott (ezt azért szükséges hangsúlyozni, mivel a középkorban a cirill írás volt elterjedtebb Raguzában).

5 Fontos megjegyezni, hogy az archívum kb. 12000 oszmán-török nyelvű iratot is őriz, amelyek a köztársaság és az Oszmán Birodalom közötti kapcsolatoknak, illetve tágabban az oszmánok balkáni jelenlétének megkerülhetetlen forrásai.

6 Kutatási tapasztalatok A Budapest Főváros Levéltára megbízásából és támogatásával 2006. augusztus és szeptember folyamán kutattam a Dubrovniki (Raguzai) Állami Levéltárban. A vállalt feladatom a hódolt (elsősorban 16. századi) Budára és Pestre vonatkozó dokumentumok gyűjtése volt. Magyar részről a Gelcich József és Thallóczy Lajos által 1887-ben közzétett okmánytár óta érdemleges kutatás a levéltár anyagában nem történt, az elmúlt évtizedekben tudtommal olyan sem, ami „nem érdemleges".

7 Ugyanakkor a balkáni (mindenekelőtt szerb, horvát és bolgár) szakirodalomból egyértelmű, hogy a raguzaiak a középkorban és különösen 1541 után igen jelentős kereskedelmi tevékenységet folytattak Magyarország területén. A levéltár tehát szinte kínálja magát a késő-középkori és kora újkori hungarica-feltárás számára, ennek ellenére - az alább vázolt nehézségek miatt voltaképpen érthető módon - eddig mégis elkerülte hazai kutatóink figyelmét. 4 Ez utóbbi gyűjteményről a 19. század elején egy Curlica nevü levéltáros készített mutatót. 5 LAZNIBAT 1996. 6 Az oszmán iratanyagról legújabban: MlOVlC 2005. 7 GF.LCICH-THALLÓCZY 1887. Az elmúlt évtizedek jugoszláviai, majd horvátországi kutatásairól a Magyar Országos Levéltárban őrzött kutatói jelentések alapján tájékozódtam.