Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
VÁROS ÉS EMLÉKEZET - Katona Csaba: „Ó, tovább kellett volna Önnek Pesten maradni!"
Etelka 1838 márciusában személyesen élte át a várost sújtó nagy árvizet, részben talán e katasztrófa élménye is oka lehetett érzékenységének. De ugyancsak az érzelmek élénk tobzódása rejlik az árvízhez közvetlenül is kötődő következő bejegyzés mögött: „Steinbach Lórinak 92 írtam, egy egész árkust s még fél 8-at. Igen keserűn Wesselényink 93 elfogatása 94 végett; szörnyű is ez! Pestünket 95 őrangyalától 96 foszták meg! Ez nem maradhat így, égbekiáltó volna, ha így maradna!" 97 Később hasonlóképp ír akkor is, amikor az Akadémia közgyűlésén a frissen kiszabadult Wesselényit látja: „Jó színben van, csak ha pillantásunk az övével találkozik, könny lopózik szemünkbe! Mint Mátray 98 monda, Miklósunk az elnök beszéde alatt jővén, ez félbeszakíttatott, azon pár percig tartott éljenek által, mellyel Pestünk legnagyobb jótevője üdvözöltetett." 99 92 Steinbach Laura (Lóri), idősebb Steinbach Ferenc ( 1780-?) korábbi pesti városbíró (1819-1825), a királyi jogügyi igazgatóság ügyészének a lánya, Etelka pesti barátnője. Érdekes kérdés, hogy vajon mit szólt volna a Széchenyi Istvánért és a reformkor eszméiért rajongó Etelka, ha tudja, hogy Stcinbach rendszeresen írt jelentéseket pl. a Pesti (Nemzeti) Casinóról: „Van persze olyan ember is (Stcinbach Ferenc kir. jogügyigazgatósági ügyész), akit ide is, a Kaszinóba is, feltehetően azért hívott meg Széchenyi, hogy legalább intelligens ember írja róluk a jelentéseket." VÁRI 2005. 118. p.; Stcinbach több jelentése olvasható pl. itt: KOSSUTH 1966. passim. 93 Wesselényi Miklós báró (1796-1850), politikus, író, a reformkori erdélyi és magyarországi ellenzéki politika egyik vezéralakja. 94 Wesselényi Miklóst, mivel - a cenzúrát semmibe véve - kőnyomatban terjesztette az országgyűlési tárgyalások anyagát, míg Szatmár vármegye közgyűlésén erős bírálattal szólt az örökváltság ügyéről, 1835-ben Erdélyben is, Magyarországon is perbe fogták. Szabadlábon védekezhetett, de 1839 elején háromévi börtönre ítélték, amelyből három hónapot le is töltött, majd látása romlása okán a csehországi Gräfenbergbc (Lazne Jcscník) mehetett és 1840-ben kegyelmet kapott. Wesselényi szabadulásakor Etelka éppen Pesten tartózkodott, túlfűtött érzelmessége és rajongása lemérhető az akkor a naplóba írt soraiból: „Az inassal anyámért mentem aztán, s evvel hazaindulván, az Úri utcát nem hasíthattuk ketté, oly sűrű volt az ifjak tömege, mely a kávéház elejébe gyűlt. Kérdeztük. Wesselényinek fáklyás menetű éji zenét hoznak. A Párizsi utcán a Váciba kanyarodván, csak így érhettünk haza. Estebéd után csak egyszerre közeledik a zajgó sereg. Ablakunk előtt vonultak el, tán száz fáklya vitetett, nemzeti ruhás ifjak által. Elöl a katonai zenekar, hátul nagy tömeg. Nemsokára éljenek hasíták a léget. Anyám kiment, s én a zajgó vér legerősebb felindultával mentem fel-alá, majd tartottam magam, hogy az óriási öröm súlya alatt össze nc roskadjak. Visszatérve hónába Miklósunk! Visszatérve az emberek legnemesebbje, s ily fényesen, ily méltánylással fogadtatva! Érzem, ha c kihamvadt szív érezni tudna még, égni, a szerelem hő lángjával, ő volt az, ki az alvó szikrát lobbanására tudná varázsolni, ő az, kit kimondhatatlanul s egész odaadással szeretni tudnék! [...] Én igenis boldog volnék ily férj bírásában, a sors bizonnyal másképp határozott! Mily felindulással fekszem le, le nem írhatom!" II. köt. 1840. szeptember 7. Érdekes összehasonlításra kínál lehetőséget, hogy erről az eseményről, illetve a Tudós Társaság másnapi közgyűléséről részletesen beszámol egy másik napló is, a már említett miskolci Szűcs Sámuelé, aki ott volt a kiszabadult Wesselényit éltető tömegben: Szűcs 2003. 80-81. p. Ugyancsak említést érdemel, hogy egy másik reformkori női napló alkotója, Kölcsey Antónia is határtalan rajongással írt a báróról, akibe alighanem szerelmes volt. KÖLCSEY 1982. 258-259. p. 95 Aligha nevezhető véletlennek, hogy mind Wesselényi, mind pedig Pest neve hasonló formában szerepel („Wesselényink", sőt lejjebb: „Miklósunk", illetve „Pestünk"). 96 Etelka Wesselényinek az 1838. évi árvíz során tanúsított magatartására utal, amikor a báró az „árvízi hajós" nevet kiérdemelte. 97 I. köt. 1839. február 27. 98 Mátray (Rothkrepf) Gábor (1797-1875), az 1833-1841 között megjelenő Regélő (az első magyar divatlap) szerkesztője, zenetudós. 99 II. köt. 1840. szeptember 8.
