Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROS ÉS EMLÉKEZET - Katona Csaba: „Ó, tovább kellett volna Önnek Pesten maradni!"

gyanúról, melybe honszeretetem hozott - csak írjam egyszer ama műt, majd kivilágland, hogy én akkor tiszta, szűz, fiatal keblemmel egészen másvalakit szerettem, mint ama színészt, kivel beszédbe csak honszeretetem késztete ereszkedni. Erősen nézek szemébe, s komolyan mondám: „Szavamat adom Önnek, hogy semmi igaz a dologban, bármit is hallott Ön, s hogy az csak kisvárosi

52 csevegés, azonban igen lekötelezne, ha megmondaná; ne féljen, hogy most sért, legyen bármily koholmány." „Hagyjuk abba! Ön csak látja, hogy a fővárosban léte óta mindig figyelemmel kísértem Önt, s így még azt is hallottam, mit Ön felől koholtak."

53 Mindez azonban nem változtat azon a tényen, hogy szoros korlátokkal övezett világ volt a soproni mikrotársadalom, s ezzel Etelka is nap mint nap szembesült.

54 Szellemi korlátok. A különféle képességekkel megáldott (avagy megvert) emberek közé gátat emelő intclligcnciabcli különbségek. íme az egyik udvarló, Fischer Gusztáv

55 jellemzése: „Beljcgye nem szilárd alapokon nyugszik, s hogy ő, noha őt műveltsége, tónusa, udvariassága, szépsége, finomsága itteni tisztjeink koronájává teszik, ő mégis a valódi, belső embert tekintve, közönséges ember, s ebben a pontban egészen hasonló társaihoz."

56 Erkölcsi korlátok.

57 A napló utalásai sejtetik, hogy a „szereplők" közül számosan folytatnak nem éppen legális, hol kibontakozóban lévő, hol virágkorát élő avagy már éppen elvirágzó szerelmi viszonyt. De ezeket a flörtöket vagy tartósabb kapcsolatokat a társadalmi konvenciók és az ebből fakadó hallgatás időről-időre ugyan repedező, de mégis mindig szilárdnak bizonyuló burka övezi. Sopronban nincsenek Anna Kareninák, akik vállalják viszonyaikat, létezik viszont az ún. közerkölcs, ami békésen megél a pletykák virágzó csokra mellett. Mindenki tud mindent, dc - mindennapi pletykákon túl - mindenki hallgat: „Budayné

58 szörnyűn haragos, mivel nem táncoltunk. Én csak nem akartam a la Lóri

5 egyedül a banya szeretőjével repülni."

60 52 Az én kiemelésem - K. Cs. 53 III. köt. 1841. július 21. 54 A Galathca kapitánya találóan fejezte ki a helyzetet, amikor arra utalt, hogy 14 hónapja nem látta Etelkát: „Hisz annyi ideje, hogy önt Sopron zára falaiba." II. köt. 1840. augusztus 27. A kapitányt egyébiránt meglehetősen homályos viszony fűzhette a lányhoz, amit Etelka naplóbejegyzései sejtetnek: „Hát, szép olaszom, még nem felejtettél el egészen? [...] Ha lehet, ő még szebb lett, mint minő volt, s ha hízelgőén mosolyog s a gyöngysor zománcával kicsillog, lehetetlen, minden hidegvérüség mellett is, hogy egykedvűen nézzünk reá." II. köt. 1840. augusztus 27. 55 Fischer Gusztáv, a Sopronban állomásozó III. ulánusezred tisztje. 56 I. köt. 1839. március 22. 57 Hogy Etelka helyenként milyen nehezen viselte a képmutatásnak érzett kötelező udvariasságot, az lemérhető abból, ahogy 1842. évi Pestre költözése előtt a búcsúlátogatásokról ír. Hangvétele már-már közönnyel elegy cinizmusba hajlik, amikor megemlíti, hogy ismerőseik között volt olyan, aki „elég okos honn nem lelni". Hasonlóképp: „Már fent voltunk, mire az inas monda, igen zavarodva, hogy senki sincs honn. Impertinens! Dc mégis okosabb, mintsem ha elfogadtak volna." Végezetül pedig: „A némberek sírtak; én nem." SLACHTA 1943. 148. p. 58 Bacsák Franciska bárónő, báró Buday Ignác Sopronban élő nyugalmazott alezredes felesége. 59 Buday Laura (Lóri) bárónő, Buday Ignác leánya, Etelka barátnője. 60 I. köt. 1839. november 20.