Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
VÁROS ÉS EMLÉKEZET - Katona Csaba: „Ó, tovább kellett volna Önnek Pesten maradni!"
Érdemes naplójának azon szakaszát idézni, ahol a szűkös soproni társaságban ide-oda hullámzó pletykák okán veti össze Sopront és Pestet; „Hisz én mindent szorgosan kerültem, csak hogy a gonosz nyelvek ne találjanak rágnivalót rajtam. De úgy van az itt, nem is képzelhetik, hogy ifjak különös érdek nélkül menjenek házba, mindjárt udvarlást, szerelmet, nősülést látnak lappangani. Nem képzelhetik, hogy azért jár házba, mivel a finom társalgást, az eszes, vidor, elmés leánnyali beszélgetést elejébe teszi társai durvaságának. [...] Hanem ő bizonnyal szerelmes, bizonnyal! 48 Ez sehol sincs így, csak itt! S ez által szenved a társasélet csökkenést. Azért, hogy az ifjak megkíméljék magukat pletykaságtól, nem járnak házakba. Azért, hogy leányaik felett ne beszélgessenek, nem látják szívcsen az anyák a látogatásokat! Anyám nem volt ehhez szokva, ő az Alföldön tanulhatta a szíves háziasszony viseletét, s most őt is el akarják rontani! Látom, sietnem kell innen távozhatni - mert itt az egyik lépésünk sem maradt igaztalan bírálat nélkül. Bárcsak Pestre mennénk, ott létesíthetném oly rég már agyamban főtt tervem, melyet már annyira átgondoltam - de hisz itt levelet sem küldhet az ember postára anélkül, hogy az egész város tudná!" 49 Hozzá kell tenni, hogy Etelka Pest iránti elfogultságát is megvilágítja ez az idézet, merthogy pletykák bizony Pesten is lábra kaptak vele kapcsolatban: „Állítá, 50 hogy első szerelme vagyok. Szabadságot vevék magamnak, ezen kissé kétkedni. „De igazán; kis fantáziák - de valódi szerelem nem. Hisz Önnek is volt már egyszer fantáziája." „Nekem? Ugyan kihez? Tán Ön csak jobban tudja mint én!" „Budán." („Tán Collináry." — gondolám magamban.) „De ki? Én bizonyossá tehetem Önt, hogy bármit is hallott, az csak kisvárosi csevegés vala, és semmi a dologban!" „Hisz csak fantázia volt! Ön akkor mindig honn levén, sokat olvasott nyilván, s így igen megbocsátható vala az!" [...] Villámként átfutott azon gondolat, hogy ő is hallott azon lett volna, jelenlétem, az én közelségem őt annyira felhevítette volna, hogy tüzes kínjai csillapításául menedéket keresett volna egy kurvánál - de nem előre calculirozva, vadászva ezen kéjt. Ez alávaló, ez csúnya s nemtelen." II. köt. 1840. május 7. 48 Hiba lenne ismételten nem megemlíteni, hogy Etelkából számos férfiú váltott ki mélyebb érdeklődést, aminthogy ő is jónéhány fiatalember szívét dobogtatta meg, látogatásaik pedig, ellentétben az Etelka idézett soraiból sütő felháborodással, nem feltétlenül voltak egészen ártatlanok: „Fischer az estét itt tölte, váltva egyre énekeltünk; valami hét párdalt is próbáltunk együtt. [...] Egy francia párdal után: Voici le soir, fejét nyakamra hajtá s egy gyönge, meleg, hosszú csókot nyomott reá. Én tettem, mintha nem vettem volna észre. Térdei ismét nagy mozgásban voltak." I. 1840. május 11. A füredi nyaralás alatt még arra is volt példa, hogy pár perc erejéig titokban fogadta későbbi férjet, Szekrényessy Józsefet: „Feszült várakozással nézek az estcledésnek elejébe. Ablakomon lestem jöttét. Végre látám a kút mellett lappangani - egy dalt énekelt felhangon. [...] Kilopóztam - Resi felkíséré. [...] Az ajtó kissé csikorgott, Szekrényessy csizmái, bár lábhegyen jött be, nyöszörögtek. [...] „Jó estét!"-susogám. „Alszik?" „Igen! Adieu!" Ekkor kezemet foga meg s ajkihoz húzá. „És más semmit?" - kérdé kétségbeeső pillantással. Nemet intettem fejemmel. De ekkor Resi bc akará tenni az ajtót, mely eddig csak be vala húzva, s anyám a zörejre felébredt. „Az orvos van itt?" - kérde. „Nem!" - s ajtaja felé siettem, mely csak félig vala behúzva. „Adieu!" - súgám még Szckrényessynek. „Adieu!" - sóhajtá ez, még kezem szívére nyoma, s én besiettem. Resi ezalatt kiereszté, én anyám simítám, kérdem hogylétéről, s mondám, éppen Resi jött be." III. köt. 1841. július 28. 49 II. köt. 1840. május 10. 50 Ti. Szekrényessy József. 51 Az én kiemelésem - K. Cs.
