Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)
VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Tomay Kyra: Józsefváros és Ferencváros - két rehabilitációs kísérlet a fővárosban
Az új koncepcióba már a belső-Terézvárosi és belső-Erzsébetvárosi kísérleti tömbök felújításának tapasztalatait is beépítették, ezért a korábbi elképzeléseket felülvizsgálva, fokozták a kerületek önállóságát. A lakosság és intézmények bevonása, a lakossági kapcsolattartás javítása ugyancsak a kísérleti rehabilitáció tapasztalataként került az anyagba. A koncepció hangsúlyozza, hogy a rehabilitáció nem egyenlő az épületek rekonstrukciójával, egyre fontosabbá vált a társadalmi vonatkozása. A koncepció kidolgozását szociológiai vizsgálat előzte meg. A széles körű társadalmi és szakmai vitát követően, 1984. szeptember 6-án a Vezetői Értekezlet, 1984. szeptember 20-án a Fővárosi Tanács Beruházási, Építési és Lakáspolitikai Bizottságának ülése tárgyalta az új koncepciót. A Fővárosi Tanács VB 1985. január 30-án elfogadta a „Javaslat a Budapesti belső kerületek rehabilitációjára" c. anyag minisztertanácsi előterjesztését, azonban további egyeztetések és csúszások következtében az anyag csak egy évvel később, 1986-ban került elfogadásra. Ezt követően megindult a rehabilitáció előkészítése az V., VIII. (belső-Józsefvárosi 2-es tömb) és IX. kerületben (Ferenc tér környéke, három tömb) és tovább folyt a rehabilitáció a VI. („A" jelű tömb) és VII. kerületben (15-ös tömb). A rehabilitációs program elsődleges célja a Nagykörút és Duna közti terület rehabilitációja, a foghíjtelkek beépítése lett. A rehabilitációt a Fővárosi Tanács koordinációja mellett a kerületi tanácsok szervezték és irányították az e célra létrehozott Operatív Bizottságok segítségével. A munkát az IKV-kon belül megszervezett Rehabilitációs Főmérnökségek irányították. Bár a tervezők lelkesen álltak neki a rehabilitációs felújításnak, a sikertörténet nem sokáig tartott. 1988-ra a rehabilitáció tapasztalatai alapján és a pénzügyi források szűkülése miatt a szakemberek azt javasolták, hogy a minimális műszaki javításon és komfortosításon túl csak a lakók által igényelt és elfogadható mértékű javításokat valósítsák meg, amennyiben a lakók visszaköltöznek korábbi lakásaikba. „A kísérleti tömbrehabilitációtól eltérően - ahol valamennyi bennlakó bérlő véglegesen kihelyezésre került - a most munkában lévő rehabilitációs tömbök kivitelezése ideiglenes kiköltözés mellett, illetve részben lakottan történik. Ez a körülmény alapvető fontosságúvá teszi a bennmaradó, valamint a visszaköltöző bérlőkkel történő egyeztetést. A lakosság igényli az ütem gyorsítását, a folyamatos, hiteles és korrekt tájékoztatást és a rehabilitációt irányító szervekkel való együttműködést."" 7 Az Végrehajtó Bizottság 1988-ban a Minisztertanács számára készült jelentése, az anyagi eszközök beszűkülésének súlyos következményei miatt, idegen pénzforrások bevonását javasolta. Főként az üres foghíjak nem lakás célú beépítését tartották elképzelhetőnek vállalkozói alapon. A banki, és külföldi tőke bevonását is lehetővé kívánták tenni, mivel a külföldi vállalkozói tőke nagy érdeklődést mutatott a beruházásokban való részvétel iránt. 27 BFL XXIII. 102.a. 974. kötet. Jelentés a Minisztertanács részére a fővárosi városrész rehabilitációk tapasztalatairól. Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottsága ülése, 1988. október 24.
