Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 2. (Budapest, 2007)

VÁROSPOLITIKA ÉS VÁROSFEJLESZTÉS BUDAPESTEN A - Tomay Kyra: Józsefváros és Ferencváros - két rehabilitációs kísérlet a fővárosban

digieknél több figyelmet kell fordítani, a lakóház-fenntartási tevékenység az új lakások építésével azonos fontosságú feladattá vált. „Az avult belső városrészek rekonstrukciója keretében törekedni kell a megőrizhető épületek teljes felújítására, a lakások egyidejű korszerűsítésével. így lakást nyerhetünk, és a városépítés Budapest arculatát is esztétikusan alakíthatja."

19 Bár a program a gyakorlatban csak évekkel később indult el, az állam pénzügyi támogatása 1978-tól érezhetően emelkedett, lehetővé téve az elmaradt felújítások felszámolásának megkezdését. Az ingatlankezelő szervezetek tevékenységére azonban továbbra sem voltjellemző a hatékony pénzfelhasználás. Az 1979 márciusában újra tárgyalt II. 15 éves lakásépítési tervben is jelentős fejezetet kapott a lakásfelújítás kérdése. „A nagyarányú felújítási, korszerűsítési, rekonstrukciós és rehabilitációs feladatok eredményes és gondos elvégzése az eddigieknél nagyobb arányú koncentrációt, tervszerűbb munkát, jobb előkészítést, és magasabb minőségű munkát követel. A rekonstrukció az adott lakóterületeken lévő elavult épületek szinte teljes mértékű lebontását, a terület újbóli beépítését, a laksürűség csökkentését és a megmaradó, hosszú távon is gazdaságosan fenntartható lakóépületek korszerűsítésével egybekötött felújítását jelenti. Ez a módszer kerül alkalmazásra elsősorban a Józsefváros és a Ferencváros területén. A városrész-rehabilitáció egy meghatározott területen belül valamennyi lakóépület és intézmény részbeni bontását, tehát a terület »fellazítását« és a megmaradt épületek korszerűsítéssel egybekötött felújítását eredményezi."

20 A Végrehajtó Bizottság 1980. március 26-án fogadta el a rehabilitációs kísérletre kijelölt Belső-Erzsébetváros és Belső-Terézváros részletes rendezési és rehabilitációs tervét. A tágabb terület (Erzsébetváros, Ferencváros) átépítését és fellazítását az 1981-ben felülvizsgált ÁRT az 1990-1995 körüli időszak feladataként jelölte meg. Az 1980-as évek elejére mind sürgetőbb feladattá vált a rehabilitáció. Az új, korszerű és régi, elavult lakások közt egyre nagyobb színvonalkülönbség mutatkozott, egyre égetőbb társadalmi igény jelentkezett a lakosság részéről a korszerűtlen szoba-konyhás lakások, függőfolyosós házak megszüntetésérc vagy korszerűsítésérc. A városfejlesztés az 1980-as években egyre több kritikát kapott: „Magasak a szanálási arányok, az új lakóterületek helyének teljes lebontása, jó állagú lakóházak szanálása gazdaságtalan és a lakosság értékítéletével is ütközik."

21 Az 1979-től működő, a korábbi Ingatlankezelési és Építészeti Főigazgatóságból (IKÉF) kivált Beruházási Főosztályon ezért 1981 -ben létrehoztak egy Szanálási Bizottságot, melynek fontos szerepe volt az 1980-as években megindult rehabilitáció szervezésében. Az 1980-as évek elején bekövetkezett szemléletváltás a lakástelepítési programot is megváltoztatta, a 19 MSZMP KB PB 1978. május 30-i határozata: A fővárosi fejlesztés további feladatairól ín: MSZMP Hat. 1975-1980. 788-809. p. 20 BFL XXIII. 101.a. 134. kötet. A főváros 15 éves lakásépítési és telepítési tervkoncepciója, 13. p. Fővárosi Tanács ülése, 1979. március 27. 21 BFL XXIII. 102.a. 797. kötet. Jelentés a fővárosi lakóházak fenntartásával, felújításával kapcsolatban, Fővárosi Tanács Végrehajtó Bizottság ülése, 1981. szeptember 16.